A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 24 — lenti —bezárják. A biró sok szegényebb sorsú egyháztagoktól behajtja a hátralékot, a jobb módúakat--ha azok pártfogoltjai — megkíméli. Ez az eljárás az oka, hogy a kérdő iven 592. K. 85 fill, hátralék szerepel. Megkerestem a tek. főszolgabírói hivatalt, hogy intézkedjék sürgősen a hátralékok behajtása iránt. Ezek után áttérek egyházmegyénk állapotának, vallás-erkölcsi életének, anyagi ügyeinek részenként való megismertetésére. I. Vallás-erkölcsi élet. Ha a statisztikai adatokat megtekintjük melyek számokban fejezik ki azt, hogy a valláserkölcsi élet minő fokon áll, — s összehasonlítjuk a mult éviekkel, s vizsgáljuk, hogy haladás vagy visszaesés történt-e, azt kell mondanunk, hogy ez az állapot stagnál, mert akár az isteni tiszteletek látogatását nézzük, mely az egyházhoz való ragaszkodást mutatja, — akár az áldozatkészséget, mely adakozásban nyilvánul, akár a családi életet, mely az erkölcsiségnek tüköré, akár az át- és kitéréseket — melyek a hívek számát emelik avagy alábbszállitják —- mindegyiknél igen csekély eltéréssel ugyan azon számokat találjuk, mint az elmúlt esztendőben. Ha talán valamelyik adatnál kedvezőbb is a kimutatás, a másik azonnal lerontja. Mégis tekintettel a mostani közállapotokra, nem lehet egyházmegyénk valláserkölcsi állapotát elszomorítónak mondani. Mert ha akkor, mikor —az egyházi életet kivéve — majdnem minden téren felfordulás és fejetlenség dult és pusztított, híveink megtudtak állani, s a valláserkölcsi életben nem hanyatlottak, vigasztaló és megnyugtató. Hogy ilyen körülmények között nem haladhatunk, az nagyon természetes, mivel ahoz, hogy olyan küzdelmek között — mint a mult évben folytak — egy erkölcsi testület ne csak megállni tudjon, hanem még előre haladni is, őskori ker. hit és lelki erő szükséges. Azt hiszem, hogy a rendes viszonyok helyreállásával talán javul a helyzet, bár a mostani körülmények még nem teljesen kecsegtetők. De minden kezdet nehéz, azért jó reménységgel kell lennünk a jövőre nézve. Keménylem, hogy az a körülmény, miszerint egyházi terheink - a mint már kilátásba helyeztetett — könnyíteni fognak, ösztönül, serkentésül lesznek s az egyházhoz való ragaszkodás, áldozatkészség emelkedésére fog-