A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. augusztus

- 27 presbyterium a politikai hatóságot, miszerint intézkedjék, hogy megmentse e kis községet ettől a nagy veszedelemtől. Szörényben többen kérdést intéztek hozzám tanítói fizetés tárgyában, mert nézet eltérések merültek fel. Elintéztem a tanitói dijlap alapján. Tótszent-Györgyön panaszt tett a lelkész, hogy a presbyteriumnak vannak olyan tagjai, kik a gyűléseken nem jelennek meg, és templom kerülök. Utasítottam a törvény értelmében való eljárásra. Egyik presbyternek a fafizetést illetőleg volt panasza. Mivel első sorban maga a gyülekezet intézheti ez ügyet, megkértem a presbyteriumot ennek igazságos, méltányos — mindamellett dijlap szerinti elintézésére. Áttérek most egyháziank állapotának, valláserkölcsi életének, anyagi ügyeink részletenként való ismertstésére. I. Valláserkölcsi élet. Ha általában véve, egyházmegyénk összes gyülekezetei hitéletének, vallás-erkölcsi érzelmeinek, az egyházhoz való ragaszkodásának mérvét akarjuk a valóságnak megfelelőleg, hiven megállapítani, az absolut mértéket — fájdalom alkalmazni nem lehet, mert akkor ez a kép igen komor, nagyon sötét és elszomoritó lesz. A gyorsan — mondhatni rohamosan haladó korszellem, mely nem mindig a helyes ösvényt választja, kiragadta az emberiséget egyszerű, nyugalmas helyzetéből — melyben az istenbe és a bölcs gondviselésbe vetett hite mellett, megelégedett és boldog volt. Az isteni félelem, tiszta erkölcs, mely minden jólétnek és virágzásnak alapja, tünöfélbe van. Pusztában kiáltó szóvá lett az apostolnak emez intése: „a melyek, igazak, a melyek tisztességesek, amelyek igaz cselekedetek, a melyek Úsztak, a melyek szerelmetesek a melyek jó hirüek, és ha mi jóság, és ha valami dicséret azokról gondolkodjatok

u (Filippi. IV. 8. v.) Az önzés, közönyösség, földi javak után való futkozás, irigység, fényűzés, — ennek nyomában az erkölcsi sülyedés jeleit látjuk mindenféle s mind nagyobb — nagyobb mértékben feltünedezni. Ezeknek kisértö hatása, bénitó nyomása alul nem tud az emberiség kiszabadulni, hanem rohan vele együtt. Hol és mi lesz a vége? Ki mondhatná azt meg! Igaz, hogy a világban élünk, emberek között lakozunk, a kiknek befol)ása alul nemsza-