A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. augusztus

— libán fog fizetni, igy nem fordulhat elő azon szomorú eset, hogy a különben aránytalanul nagyobb terhet viselő kíssebb gyülekezetek fizetnek többet — illetve a törvény .rendelkezése szerint, — mig a népesebb egyházak kivonhatják magukat oly formán — mint eddig — hogy 5 évről 5 évre megváltották a közalapi illetményt, sokkal kisebb összegben, mint a törvény rendelte. — A megváltás is ezentúl csak ugy eszközölhető, ha az orsz. statisztika alapján kitüntetett lélekszám szerint 8 fillérjével fizetik az évi járulékot. d) A mi a bíráskodást illeti, itt is történtek olyan változtatások, melyek haladást mutatnak; hogy azonban mennyire lesz előnyére az uj törvénynek — a mit erősen hangoztattak - az eddiginél sokkal nagyobb mértékben való ráhelyezése a polgári bíróságnál elfogadott alapelvekre, vagyis rövidebben kifejezve bíróságunk elvilágiasitása: azt majd a jövő fogja megmutatni. Anynyi tény, hogy a bíróságok nagyobb teret, szabadabb kezet nyertek az ügyeknek perbeli eldöntésénél. Nagy előnye a törvénykezési résznek, hogy sokkal rendezettebb, világosabb, könyebben kezelhető, hamarabb áttekinthető e y szóval egész rendszeresen van feldolgozva, ujjá alakitva. e^ A mi a köznevelés és közoktatási szervezetet illeti, itt is nagy léptekkel haladtunk előre. Fontos rendelkezés az, hogy a zsinat kimondotta, miszerint bármily fokú népiskolában nem lehet kevesebb a tanitók fizetése, mint a hasonló fokozaton működő állami tanítóké. Ez által akarta a zsinat elejét venni annak, hogy népiskoláink tanitók nélkül ne maradjanak; mert azon esetben, ha az állami tanitók fizetése sokkal magasabb lenne, legtöbi» tanitónk — különösen azok, a kik szorgalmas munkájukkal, feddhetlen erkölcsi magaviseletükkel kitűntek s példányképül szolgáltak — ott hagyná a felekezeti iskolát s a legjobbak mind állami iskolába iparkodnának; de a kik nálunk maradnának is, szakadatlanul az állami iskolákba törekednének, s ha nem sikerülne tervük, hanyatlanék a munkakedv, eredménytelenebb volna a tanitás, s egész életük meglenne ke seritve és pedig méltán — hogy sokkal több munka mellett aránytalanul kevesebb fizetésen kell nyomorogniok, sőt ez a mostoha sors még a nyugalomba vonulás után is sújtaná őket. A mi végzetes lehetne első sorban iskoláinkra mert ezek az egyháznak veteményes kertjel, azután magára az egyetemes egyházra, mert a hol nincsen alap, ott nem lehet mire építeni. Ak-