A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 17 — denek szép rendben legyenek. Azonban azt el kell ismerni, hogy híveinknél a buzgóság meg van, az áldozatkészség sehol nem hiányzik, s nem csak erejük, tehetségük mértéke szerint, hanem sok helyen még azon felül is iparkodnak meghozni az áldozatot egyházunk fentartására. A mi a vallásosságot, hit életet, erkölcsöket, áldozatkészséges egyházunkhoz való ragaszkodást illeti, azok a statisztikai fejezetekben tisztán, világosan láthatók. Az egyházlátogatás alkalmával felmerült ügyeket tapasztalatokat panaszokat, e következőkben van szerencsém ismertetni és elősorolni. Bécz. Lelkész és tanitó urak már az előző években is tettek panaszt, hogy földjüknek egy része hiányzik, nincsen az egyház illetve lelkész és tanítói hivatal nevére kebelezve. Utasítottam a presbyteriumot már többször, hogy rendezzék ezen ügyet s ne engedjék, hogy azon földbirtok, melyet évtizedek óta használnak a hivatalnokok, a község nevén álljon telekkönyvileg, hanem írassák át a hivatalok nevére, azután mérjék meg, hogy az elfoglalt rész visszabocsáttassék. Miután ezen rendelkezésemnek semmi foganatja nem lett, hogy évről évre panasz tárgyát ne képezhesse ezen zavaros birtok ügy kénytelen vagyok jelenteni a közgyűlésnek intézkedést kérve. Böhönye. Lelkész jelentette, hogy a legelőről eladott fa értéke mely, a hivatal számára jutott, 653 k. 76 f. s kérte hogy ezen összeg, melynek kamatját a lelkész élvezi, vezettessék be a lelkészi dijlapba. Kérem a kgyülés utasítását, hogy bevezethessem. Csertő. Tanitó panaszt emelt, sőt írásban beterjesztette, hogy földbirtokából tetemes mennyiség hiányzik. Beadványát áttettem a lelkészi hivatalhoz, hogy a presbyteriummal rendeztesse ez ügyet, mert elsősorban neki kötelessége őrködni a felett, hogy a hivatalnokok földbirtoka ne csorbittassék. Kérem tudomásul venni. Csurgón a presbyterium örömmel jelentette, hogy a gyülekezet kebelében minden háborgás teljesen lecsendesedett és a szép békesség helyre állt s kért ezen örvendetes eseménynek, a kgyülés elé leendő bejelentésére. Midőn ezen kérelmüknek szives készséggel eleget tenni kötelességemnek tartom, egyúttal nem mulaszthatom el, kifejezést ne adjak én is a felett való örömömnek, hogy azok a háborgások e szép és fényes gyülekezetünkben oly módon multak el, csillapodtak le, hogy semmi káros következményeket nem hagytak hátra. Galambokon a presbytérium azon panaszt tette, hogy tani6