A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

az mind egyenlő, tehát egyikre sem lehet töbet kivetni, mint a másikra. Hiszen ha a vagyonos egyháztag, állami egyenes adója után megfizeti a Ojo-ot, tehát birtoka megadóztatva van, akkor hogyan fizessen személye után esetleg 10-szer annyit mint a vagyontalan? . Világosan ki kell mondani, hogy a személyadó lesz 2—20 koronáig, de egy és ugyanazon gyülekezetben egyformának kell lenni, minden személyre ugyanazon ősszegnek. Másik nagy hibája az egyházi adótervezetnek az, hogy a 285-ik §-ban kimondja, miszerint építkezéseknél maga a gyülekezet tartozik gondoskodni a szükséges összegről vagy közmunka válalás, vagy önkéntes adakozásra felhívás vagy pedig ujabb kivetés által. Itt már nincs szó arról, hogy más forrásból, esetleg az állami pénztárból az egyház segélyt kaphasson. Templom lelkészlak építésénél esetleg adhat, ad is segélyt a közalapi pénztár, de már iskola építésénél feltétlenül követelni kell az állam hozzájárulását, mert az iskola nemcsak az egyháznak, hanem az államnak is nevel polgárokat. S ha esetleg az egyház megtagadná az uj iskola építést,, akkor azt úgyis az államnak kellene felemelni. Például hozom fel a jákói leány egyházat, melynek 12 éven felüli hive 113. Most ez épít uj iskolát 8000 korona kiadással. Kinek épit? . Csak magának? K'nek nevel benne állampolgárokat? Nem az országnak? És hogyan kívánhatja az állam, hogy egy 113 fizető lélekből álló gyülekezet hol a ref. híveknek összes egyenes állami adója 1246 korona, iskolát építsen 8000 korona összegért? Ez teljes képtelenség. Meg kellene állapítani, hogy az ujabban épített iskolák költségeihez, az állam tartozik bizonyos összeggel hozzájárulni, akkor is ha a gyülekezet évi rendes kiadásának fedezéséhez ad állandó évi segélyt. Ezek azok az ellentétek és hiányok, melyeket a következő zsinatnak feltetlenül kiegyenlíteni és pótolni kell. Mert különben ugy öszezavarodnak — gyülekezeteink — nem tudván eligazodni a törvény §§-ain, — hogy az ujabb helyzet sokkal rosszabb lesz a réginél. Ha ezek elintéztetnek, akkor maradjanak bár változatlanul az egyh. törv. alkotásai, baj nem származik. Lyturgiánk, énekeskönyvünk soha és sehol nem volt zavarok és háborúságok előidézője, sőt attól lehet félni, hogy az ezen téreken való ujitás okoz kellemetlenségeket. Azért ezekről és a törvényjavaslat egyébb részeiről nincsen