A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. február, 1904. március

- 10 állomását ez év elején el foglalta. A csoknyai egyház lelkészévé megválasztatott nt. Jezemiczky Dániel inkei lelkész ur meghivás folytán. A választás ellen a törvényben kitűzött hatarido alatt felebbezés nem adatván be, azt helyben hagytam s a concessát kiadtam, kérem megerősítését. Nt. Kovács Kálmán jadi lelkész ur a mezőföldi egyh.-megyébe kebelezett szilas-balhási egyház lelkészéve megválasztatvin, s a választás megerősíttetvén, a jádi egyház lelkészi állomása is megüresedett. A hetesi és ns. kisfaludi lelkészi állomásokra a pályazatot kihirdettem, de eredménye nem volt, mert senki sem jelentkezett. A tótszentgyörgyi, inkei, jádi, k.-mérői lelkészi állomások betöltése iránt a szükséges előintézkedések megtétettek. Egyházmegyénkben a segéd lelkész urak e következőképen vannak elhelyezve: Csepy Miklós Kis-Kovácsi, Kis 7 amás M- Eg res, Szekeres László Tótszentgyörgy, Jakab János Ns.-Kisfa lud, Gergely Győző Inke, Bolla Pál Kaposmérő, Bakonyi János Hetes. Kerem tudomásul venni. A mult febr. hó 25-én Kaposváron egyház megyénk bírósága ülést tartott, melyen 6 közigazgatási es 2 fegyelmi ügy nyert elintézést; a 25 db. közgyűlési ügyet pedig elintézes vegett e kgyülés elé beterjesztettem, igy az esperesi irodaban ez ido szerint elintezetlen ügy nincsen. Mély fájdalommal hozom tudomására a kgyülésnek, hogy tiszt. Izsák József, pápai főiskolánk 4-ed éves papnövendéke, a csökölyi egyháznak exmittált h. lelkésze ez év febr. 8-an rövid ideig tartó szenvedés után, Kalmáncsán, szülei hajlekaban jobb létre szenderült. Szorgalmas tanulót, szép készültségü ifjút, hitbuzgósággal, apostoli lelkesedéssel ékeskedő segédlelkészt vesztettünk benne, melyeknek bizonyságát adta ugy az iskolában, mint azon nagy egyházunk •/« évi kormányzásában. Szomorú szívvel, könnyek közölt vettünk tőle végbucsut, kik temetésén megjelentünk. A mélyen sújtott szülőket — kiknek egyedüli büszkesége és remenysege volt, — vigasztalja meg az Isten, a mi mennyei atyánk e nagy csapás miatt, mi pedig — kiknek munkatarsa volt, — kérjük az örökkévalót, hogy támasszon helyette és utanna hozzá hasonió ifjakat, kik a kevésen híveknek tálaltassanak s oly buzgón munkálkodjanak az ő országanak e földón való elterjesztésén. Legyen áldott közöttünk emlekezete! . . Mielőtt bezárnám esperesi jelentésemet, nem mulaszthatom el, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, kik sok gondot és fárad-