A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. november

pénztárból, — melynek fentartásához hozzá járul mindén gyülekezet — fedeztetnek a perköltségek. És kik helyett? Néhány perlekedő egyén és gyülekezet helyett. Hát nem az volna igazságos és méltányos, hogy a kik dolgot adnak a bíróságnak, a kik költségeket okoznak, azok térítsék meg? Hogyan jut ahhoz nagyon sok, mondhatom legtöbb gyülekezetünk, melyeknek soha ügye, pere nem forgott a kerületen, — mégis fizessenek évenként rendesen eljárási költséget más perlekedők helyett. Hát nam inkább azok illetnék meg az eljárási költségben való marasztalást, kik alaptalanul perlekedvén, pervesztesek lettek, mint azon szegény kisgyülekezetek, melyek szép békességben vannak és soha nem perlekednek? E czélra évi kiadásunk is sok, de méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy ezen tétel évről évre előfordulván, csak rövid 10 év alatt hétezer koronára rug a perköltség. Egy testület, a mely segélyre szorul, a mely szegénységgel küzd s alig birja a szükségleteket fedezni, nem engedheti meg magának azt a nagylelkűséget, hogy néhány pereskedő tagja helyett évről évre perköltséget fizessen. Itt nem lehet analog esetül az államra hivatkozni, mert még az is fizettet eljárási költséget bélyegekben, a bírósági személyzet szükségleteinek fedezésére, de azért sem, mert ott vannak rendesen fizetett birák, kiknek költségeit nem emeli az, ha több vagy kevesebb a per. Mig ellenben nálunk az egyes fölmerülő esetek okozzák a költséget s ha per nincs, kiadása sincs a kerületnek. Tekintettel tehát súlyos anyagi helyzetünkre, tekintettel arra, hogy minden bíróságnál — bármi módon — kell eljárási dijat fizetni, tekintettel arra, hogy igazságtalan dolog az, ha békességben élő, soha sem perlekedő kis egyházaink évről évre • terheltetnek ártatlanul mások helyett perköltséggel, kimondhatná a kerület, hogy ezután nem fogja a közpénztárból fedezni a felmerült bírósági költséget, hanem azokban arányosan elmarasztalja a pervesztes feleket s az igy felszabadult összeg vagy tőkésittetik a közpénztár javára, hogy idővel ennek kamatai kevesbítsék az egyházak évi járulékait, vagy osztassék ki segélyül az arra szoruló szegény egyházaknak. 2) Az elmúlt évben előirányoztatott napidij czimén 4550 K., kiadott 8558 k. 72 fillér, tehát közel 90 0|o túllépés történt az előirányzott összegnél. Hiszem, hogy indokolt, de mivel minden észrevétel nélkül van ez a költségvetésben, számadásban feltün2*