A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 19 — vei ezelőtt elvonult gyógyulást keresni, s azóta csendes magányban tölté napjait ott, hol a minden fájdalmak és szenvedések legjobb osvosa, a halál meggyógyította. Utánnuk pásztor nélkül maradt gyülekezetek, özvegyek és árvák siralma szállt égfelé, enyhületet és vigasztalást keresve, hol meg is találják. Legyen közöttünk áldott a kedves halottaknak jó emlékezete. Adjon az isten a mi szerető édes atyánk, a kihűlt poroknak csendes pihenést, a mennybe szállt lelkeknek örök jutalmat, az árván maradt egyházaknak hozzájuk méltó apostoli buzgalmu lelkipásztorokat, az özvegyeknek és árváknak enyhületet, vigasztalást, nekünk pedig — kik hivataltársaik voltunk, — erőt és kész akaratot szép példájuknak követésére. Mielőtt esperesi jelentésemet befejezném, nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetet na mondjak mindazoknak, kik e hivatallal járó tömérdek munkában szives jó tanácscsal, útbaigazítással — sokszor áldozatok árán is — segítségemre voltak. Minden hivatalban forgolódó társamat illet e köszönet, de különösen egyh. megyénk érdemes gondnokát, ügyészét, pénztárosait, tanügyi elnökét, a főgymn. igazgatóját és a tanácsbirói testületet, hol minden ügyben szives meghallgatásra találtam. Isten áldását kérve egész egyházmegyénkre, mostan folyó tanácskozásunkra, magamat és elnök társamat becses jóindulatukba ajánlva, tisztelettel maradtam Lábodon 1903. márcz. 18-án. A nt. és tek. Egyhm. kgyülésnek alázatos szolgája Nagy Lajos esperes. Az egyházmegyei közgyűlés nt. esperes ur nagy gondossággal készített jelentését általában tudomásul veszi a annak határozatot igénylő pontjaira a következő határozatokat hozza: 1. Tekintettel arra, hogy a galamboki ev. ref. egyház presbytériuma az esperes ur által hozzá intézett nyolcz kérdésre feleletét beküldötte: az egyházmegyei közgyűlés ezúttal a galamboki viszályos ügyben nem intézkedik, hanem azt egyelőre esperes ur intézkedési körébe utalja. 3*