A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899. november, 1900. február

S hogy a részletekre is kiterjeszkedjem, — legintelligensebb elemek vezetésével alakult nagy-kanizsai missiói egyház, pusztán csak azon képzeletbeli sérelemnél fogva, mert: „megkérdezése nélkül" — „lelkészválasztási jogától megfosztva" ludja magát — akkor, midőn a legelözékenyebb és a legudvariasabb formában megjelöltem előtte az egyént, kit a távozandó missiói h. lelkész utódjául — a püspöki hivatalnál is tett bejelentésem mellett — a missiói egyházba berendelni szándékoztam : „egyházfelbontással" fenyeget, úgy annyira, hogy a közvetítésért az egyházkerület föpásztorához kellett fordulnom. Egy másik, meg nem nevezett egyház presbitériuma, mivelhogy a s. lelkészek hijján nem voltam képes a gyülekezetbe h. lelkészt rendelni, — azt a minősíthetetlen határozatot hozta, hogy az istenitiszteletek, — lelkészi minősítéssel biró egyén ellátása nélkül, decz. 6 — márcz. 12.) mig a megválasztott lelkész állását el nem foglalhatja, — hát meg se is tartassanak. S egy másik egyház, — nem tudatom, hogy ki által vezetve? — Midőn éppen azért küzd, hogy anydgi terhein könynyitve talán preovántiává alakuljon, — nem akarja tü itetöleg még a szereielt tanítója felolvasva tartott egyházi beszédét is hallgatni; a tanitó pedig — érthetetlen intentióval — utasítást kér (1899. decz. 5.) hogy magtartsa-e hát az isteni-tiszteleteket, vagy pedig csak éppen harangoztasson, de ne menj n a templomba? Magát bölcsnek képzelvén (Ezsa 5: 21.) bátor volt az esperest felhívni, hogy feleletet adjon. Mindsz utóbbiakat pedig okozta az, hogy a régi pénzértékben számított 25 frt. h. lelkészi dijat, a gondozó lelkész s az istenitiszteleteket kisegítésben végző tanitó közt — éppen az egyik most érdeklett tanitó urrali költsönös megállapodás szerint — osztottam meg, hogy a gondozó lelkész kapjon 13 frtot, az isteni tiszteleteket végző tanító pedig 12 forintot. Hogy ne csak az elnöki intézkedés legyen az ily esetekre vonatkozólag mérvadó, kegyeskedjék a közgyűlés határozatilag kimondani, hogy az 1900. év jan l-löi 200 koronára felemelt s. lelkészi s annak arányában a h. lelkészi dij, fele részben a gondűző lelkészé-, feie reszben pedig az isteni-tiszteletek végzésére felkért helyi tanítóé. Még egyre hivom fel a mt. közgyűlés becses figyelmét : Midőn a főtiszt, és mélt. Egyh. kerület a m. évi kgy. jk. 90., p. a. hozott határozatával, az egyházmegye 1899. évi kgy. jk. 19. 20. 21. p. a. hozott határozatának azon részét, mellyel a Vincze