A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október, 1899. április, 1899. július

— 54 — 17. Olv. u. a ker. kgy. jk. 7. i- pontja, mely szerint főt. püspök ur, a b. somogyi egvh. megyében te'jesitetf püspöki látogatás alkalmával reá mutatva azon viszásságra, hogy az egvh. törv. intézkedése ellenére a lelkészek és tanifók maguk szedik diilapi járulékaikat, felhivatik a b. somogyi egyházmegye, miszerint terjesszen be a tavaszi ker. gyűlésre javaslatot az egyhm. lelkészi és tanítói dijlapi járulékok törvény követelte beszedése tárgyában Ezzel kapcsolatban olvastatott az ezen ügyben véleményes jelentés tétel végett kiküldött bizottságnak kővetkező jegyzökönyve. Jegyzőkönyv. felvétetett Kaposvárott 1899. febr. 28-án a b. somogyi ev. reform, egyházmegye 1897. jun. 29—30 napjain Csurgón tartott közgyűlése j. könyve 3. b. pontja alatt, az egyh. törvény 255. §-nak gyakorlatilag mikép leendő alkalmazása tárgyában javaslattételre kiküldött aloürotl bizottsági tagok jelenlétében. Mely alkalommal beható és a kérdést — az egvh. megye gyülekezeteinek, sokféle természetű és nagymérvű egvházi adóval megterhelt helyzetének figyelembe vételével — alaposan megvitató eszmecsere után a bizottság azon eredményre jutott, miszerint intentiójában bármily üdvös is, a zsinati törvény emiitett §-ának azon imperativ rendelkezése, bogv lelkész, tanitó és énekvezér az öt illető fizetéseit egyháza tagjaitól közvetlenül nem szedheti, de a kivitel, a nép materialis gondolkozása, a közteherviselés aló! ugy, a hogy tud, ott a hol lehet, szabadulni akarása miatt sok nehézségbe ütközik, ezt a jó viszonyt, mely az áldásos és sikerdus működéshez mindenütt, de különösen az egyházi életben mulhatlanul szükséges, nemcsak a pásztor és nváj. hanem a vezér és vezérletben segédkező egyházi elöljárók között is veszélyezteti, de a legtöbb esetben meg is rontja. Mert az egyházmegye gyülekezeteinek többnyire egyszerű földmivesekböl álló presbvterei. nincsenek oda emelkedve, hogy a lelkész és egyébb egyházi hivatalnokok, dijlapilag biztosított többnyire terménybeli fizetésének beszedésénél, a velők rokoni s egyébb összeköttetésben ál ló gyülekezeti tagokkal szemben ugy járjanak el a mint kötelességük volna, hanem a rossz, selejtes, sokszor szándékosan kiválogatott romlott terményt is elfogadják, a mi az átadásnál az önérzete s tisztében hiven eljáró lelkész és preshyt. között okvetlen zsurlódásba kell hogy vezessen és veze'ni fog mindaddig, mig a gyülekezeti tagok oly módon adóznak, mint a múltban és jelenleg, legyen bár ezen