A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október

— 70 — neki a lelkész feljebbvalója — azt következtette, hogy csakugyan nincs az ő jelenlétére szükség és nem is'hívta meg. Csire István ezen neki tulajdonított kijelentést határozottan tagadja s esküt ajánl. Páti József azon feitett kérdésre: ki volt a tanú ki ezt hallotta? kijelentette, hogy senki sem volt jelen, egyedül volt. c) Vádolja továbbá a tanítót, hogy egy presb. gyűlésen, mikor jelen volt, megtámadta és megsértette, nevezetesen 1898. jan. 10-én az egész presbyterium előtt azt mondta a tanitö, szemébe, hogy ö a lelkész, nyakaskodásával és önkénykedésével megnehezíti a kormányzást, s mikor arra kérte a tanítót, hogy ezt adja be Írásban a felsőbb hatósághoz is, azt felelte; majd be is lesz adva és akkor kiterítjük a szennyest, mert nekem még nem volt szennyesem. Oire István kijelenti, hogy tanúbizonysága az egész presbyterium arra, miszerint a tanitó azt mondta: bevádolom a lelkészt a presbyterium előtt. Szomjú István ezt elismeri, de megjegyzi, hogy nagyon fel volt háborodva. Ami a szennyes kiterítését illeti, mondta ugyan, de ö azzal nem akarta a lelkészt sérteni; az egész kijelentés csak annyit jelentett, hogy a lelkésznek mindenkivel van baja, de ö eddig soha senkit nem bántott, senkivel összeütközése, kellemetlensége nem volt. László Sándor és társai presbiterek mindezekre nem emlékeznek. d) Vádolja lelkész a tanítót azzal, hogy mikor a közmunkát megváltani akarták, közgyűlést hívott össze f. é. febr. 2 ára, a tanítót is meghivatta, de azt izente, hogy vacsorál, a második- izenésre azt mondta, hogy már lefeküdt, s mikor ö — a lelkész — a gyűlésből eltávozott, akkor a tanitó oda ment. Csire István lelkész ezt élőszóval elmondotta, a tanitó pedig beismerte c) Vádolja lelkész .a tanitót azzal, hogy háromszor nem volt templomban s az ének nem jól ment, továbbá, hogy a f. évben, mikor kijelölte neki, hogy mit énekeljen, - nem azt énekelte. Szomjú István azt mondja, hogy azért nem ment azon időben templomba, mert a {elesége beteg volt. Tagadja azt, hogy sohasem énekelte volna azon éneket, melyet a lelkész kijelölt, mert két izben azt énekelte, egy izben pedig azért nem énekelte a kijelölt éneket, mert a felkész a kutyáját agyonlőtte s azért ö reá megharagudott. f) Vádolja a tanitót azzal, hogy f. é. február 2-áu este a ta-