A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. március, 1898. július

— 188 — De az egyhm. bíróság ugyanebből a tényből kiindulva állapitja azt is, hogy Szomjú István tanifói kötelességét elhanyagolta az által, hogy tanítványának megengedte, hogv Petőfi Sándor müvei közül oly költeményt válasszon szavalás végett, a melyet egy fejletlen értelmű és az ö állandó lanilói felügyeletére bízott gyermek megérteni nem tud, — a miért is Szomjú István az egyh. törv. 301. §. 7. pontjába ütköző fegyelmi vétségben bűnösnek kimondotta. Tekintve azonban, hogy Szomjú Istvánnak 12 évre visszamenő tanitői mulija fedhetetlen, Tekintve, hogy az ünnepélyre készített műsorának többi része helyes tanitői érzékre vall, tekintve végül, hogy mulasztásai kizárólag gondatlanságból történt, és az orczi-i magyar ajkú lakosság józan értéke, hazafisága és törvénytisztelete mellett, fel sem tehette, hogy a kis gyermek szavalásánál és előadáson kivül a tartalom is bírálat tárgya lesz : a biróság öt az egy. törvényekben előirt első fokú büntetés nemmel sújtotta. 3. Ezen ítélet a felek előtt élőszóval kihirdettetvén, abban megnyugodtak, a miért is az jogerősnek nyilváníttatott, és végrehajtás végeit az esperesi hivatallal közöltetik. Tudomásul bejegyeztetik. 4. Kazinczy Gábor előadó bíró Wjviden ismerteti László Sándor és társai— orczi-i lakosok kérelmét, melyet a törvényszék előtt felolvas. —Olvastatott ifj. Gsire István orczi-i lelkésznek levele, melyben kijelenti, hogy mindaddig, mig neki — a személye ellen indult eljárás folyamán — elégtétel nem nyujtatik, lelkészi szolgálatot nem teljesít, isteni tiszteletet nem tart. — Olvastatott egy ujabb levele, melyben azt irja, hogy a templom gondnoka tőle a templom kulcsát s az egyház ládáját elvitte. A megjelent érdekelt felek és pedig az orczi egyh. község részéről megjelent gondnok kijelenti, hogy a templom kulcsot tényleg elvitte, de másnap a lelkésznek visszaadta, tehát az isteni tiszteletet nem akadályozza, az egyház ládája pedig nála van ugyan, de azt bármikor kész rendelkezésre bocsátni ; végül a megjelent egybáztag >k kijelentik, hogy ők ilju Csire Istvánt tovább lelkészükül nem tekintik.