A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1897. november, 1898. január

10 Jegyzőkönyv Felvétetett Kaposváron, 1897. év okt. 30-án, az esperesi hivatalra beérkezett szavazatok felbontásánál. Jelen voltak alulírottak : Beérkezett összesen 60 szabályos szavazat, a melyből esett : 1. Nt. Csire István n. bajomi lelkész úrra . . 39 szavazat. 2. „ Begedi István istvándi-i „ „ . . 21 „ Görgeteg és M. Lad szavazata, miután a többi 2 szavazattal egv borítékba és nem külön zárva adattak be, mint nem szabályosak, számításba nem vétettek. A szavazatok általános többségével nt. Csire István ur esperessé elválasztatott. Nem szavazott Gv. Mellék. K. m. f. Szabó Kálmán, Matolcsy Gyula, Csertán Márton. Ezzel kapcsolatban olvastatott nt Csire István urnák, egyh. megyei gondnok úrhoz intézett levele, melyben elmondja, miszerint ezen szavazást nem tekintheti a szabad meggyőződi* független megnyilatkozásának, — nem azér', mintha a kijelölés nem lett volna szabályszerű, de ethikai szempontból, legalább reá nézve aggályos. Ugyanis az eléggé ismeretes körűim ínyek között, a választó presbyteriumok igen kényes alternativa elé állitt ittak, inert csak a két kijelölt között lehetett választani, igy a többség mintegy erkölcsi pressió alatt volt kénytelen reá szavazni. Továbbá hivatkozik 68 éves korára, a mely életkorban, érezve az öregségnek minden gyöngeségeit, az ilyen — egész embert igénylő — hivatalra könnyelműen nem merészkedik vállalkozni. Végül megemlítve azt, hogy már 40 év óta tízféle minőségben szolgálta egyházmegyéjét s szolgálni fogja ezután is teljes engedelmességgel, kész alázattal, de az esperességet el nem fogadiiatja ennélfogva hálás köszönetetmondva e kitüntető megtiszteltetésért, a bizalmat vissza adja oda — ahonnét származott, az egyházmegyére. Az egyh m. kgyülés iegmélyebb sajnálatának adva kifejezést, hogy nem lehetett szerencsés az esperesi hivatal viselésére megnyerni azt a férfiút, a kiben az egyh. megye bizalma összpontosult, a ki négy év ti'.eden keresztül, oly sok téren hiven, lelkiismeretes pontossággal, szivének lelkének teljes buzgóságával és önzetlen áldozatkészséggel szolgálta egyházunkat s a kitől a jelenlegi körülmények közt oly sokat várt a általános a remény,