A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1897. június

beszámoljon; letéteményese levén bizonyos tekintetben a társadalom jogainak: joggyakorlását, kötelesség teljesítését birálat alá bocsássa azoknak, kik felhatalmazták a jog gyakorlásával, megbízták a kötelességek teljesítésével. Nehéz munka vár az alkotmányos élet szolgáira, mert a társadalom sokféle gondolkodású, véralkatú, nevelésű, miveltségü tagókból állván, sokféle igényt támaszt megbízottjaival szemben s ugyanazon munka, mely kielégíti egyiket, elégedetlenné teszi a másikat, ugyanazon eljárás, melyet helyesel az egyik, helytelenítését vonja maga után a másiknak, a társadalom birói széke előtt sem teljesen felm ntett, sem egészen elitélt szolgája nincs az alkotmányos életnek. Ily szempontból állok, megbízóm, az egyházmegye elé; ily szempontból kérem egyházmegyém felmentő, vagy marasztaló Ítéletét — kit kilencz rövid évig állitolt a kötelességek mezejére munkásul. Nem várom, nem várhatom mindenkitől helybenhagyó bírálatát munkálkodásomra, de nem is félek attól, hogy csak kárhoztató ítélet sújtson : mert lelkiismeretem nyugodt, hogy hanyagság, vagy rosszakarat miatt közügyeinknek kárát elö nem mozdítottam, szándékosan a szeretet és igazság ösvényéről le nem tértem, az elömbe tűzött iránytól se halleluja, se feszítsd meg kiáltás el nem távolított. Midőn közelebbről ez évi munkálkodásom elszámolását terjesztem az egyli. megyei kgyülés elé, midőn az egyh. megye elé, saját — általam hűnek ismert képét mutatom — teszem ezt azon őszinteséggel, melylyel eddig is tettem, tudván, hogy emberi munkát — soha eléggé nem tökéletest végezek, tudván, hogy hiány nélkül nem lehetett se munkálkodásom, se helyzet ismeretem; jó indulatomat azonban, — melylyel hivatalos kötelességemet végeztem, kétségbe vonni, reménylem senki sem fogja. Két év óta nemcsak lelkésze vagyok egyházamnak, nemcsak többnemü szolgálatokkal — melyeknek végzését sem hiúság, sem kitűnni vágyás nem — de egyházmegyémnek, lelkésztársaimnak, hitsorsosaimnak használni akarás vállaltatta el velem, — megbízottja voltam a vármegyei polgári életnek — mint ezelőtt mintegy harmincz év óta, — hanem egy lulnagy terjedelmű egyh. megyének esperese is, minden segítség nélkül, szivesebben engedvén a kevés számú segédlelkészeket oly helyeken munkálkodni, hol igénybe lettek véve, minthogy könnyítettem volna súlyos terhem egy részének más vállakra áthelyezésével. — Meglehet, hogy némi mulasztás történt munkám végzésében, de eljárásommal használtam a közügynek, használtam az egyházi szolgálatnak, anyagi