A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1897. június

próbáitatásoknak van kitéve, mert nekünk nincsenek gazdag pátronusaink, hanem magunk tartjuk fenn magunkat. Ezért a legelső kötelesség az egyházhoz való ragaszkodást, a vallásosságot, hitbuzgóságot, tiszta erkölcsöt a legmagasabb fokra emelni, mert ezek képezik azon sziklafalat, a melyen a veszedelem felkorbácsolt hullámai megtörnek. De az anyagiakat sem szabad elhanyagolni, mert épen e téren és e miatt ütötte fel fejét sok helyen a viszálkodás, elégedetlenség ördöge. Nagy gondot kell fordítani az egyházak anyagi ügyeire, felkeli állítani a számvevőszékeket, hogy minden egyház számadása és költségvetése lelkiismeretesen megvizsgáltassák. Ezen intézmény már a többi kisebb egyházmegyékben is megvan, a hol pedig az espereseknek annyi elfoglaltatásuk nincs ; ilyen nagy egyházmegyében, mint a belső-somogyi — teljes lehetetlenség az esperesnek minden egyes gyülekezet számadását, költségvetését átvizsgálni, mert ez igen hosszú időt és fáradtságot igényel. Továbbá tudomása van arról, hogy az egyh. megyében, az egyh. törvények 255. §-a még most sincs végrehajtva, a mely világosan meghagyja, hogy a lelkésznek, tanítónak, énekvezérnek az öt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül szedni nem szabad. Ezért van a sok kellemetlenség, súrlódás. Qualifikált egyénhez nem illő, söt határozottan visszásnak tetszik, hogy a szegény és sok gyermekes családapa — ki maga is nagyon rá van szorulva — a fizetendő terményre — közvetlenül vigye egyházi hivatalnokának a fizetést és ez vegye el tőle. Á nagy közönség — a gyülekezet már sokkal gazdagabb, az fizessen, a szegény csak filléreivel járuljon a fizetéshez, és az egyház gondnokai egy összegben adjanak át minden fizetést. Ez az első lépés. A második, hogy be kell hozni a fokozatos egyházi adófizetést. A lélekszám szerinti fizetés csak a szegényeket sújtja, azok vannak vele terhelve, innét van, hogy sok helyen megkezdődött már az egyház kebeléből a kilépés, nem azért, mintha az a szegény egyháztag vallását nem szeretné, ahoz nem ragaszkodnék, vagy meggyőződése szerint más vallásfelekezet kebelébe kívánkoznék, hanem egyszerűen azért, mert nem birja már elviselni az egyház fenntartási terheket. Az ilyen egyháztag belől szívvel lélekkel marad protestáns, de külsőleg, forma szerint elszakad és lesz felekezet nélküli. Azt mondja az irás: „egymásnak terhét hordozzátok, ugy töltsétek be a Krisztus törvényét." E szerint kell eljárnunk, est kell követnünk. — E tárgyban be fogja kérni a jelentést, hogy meggyőződjék róla, vájjon egyh. megyénkben a törvény követelményeinek elég tétetett-e ? Egyúttal megígérte, hogy a legközelebbi