A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. október, 1896. június

Sajtó hibából kimaradt az esperesi jelentésből. A mult évben megtartott kgyülés óta nagy veszteségek érték egyh. kerületünket, a melyek kihatnak az egész protestáns egyházra, mert az elhunytak feletti fájdalom megrezegteti e hazában minden bitrokon szivnek húrjait. Gyors egymásutánban hunytak el; Pap Gábor, egyh. ker. szelid lelkületü nemes szivü, bölcs és igazságos főpásztora, a ki az egész prot. egyháznak büszkesége, és fényesen tündöklő csillaga volt. A biven végzett kötelesség teljesítése közben támadta meg, a hosszú évek sora alatt folytonos és megfeszített munkában megroskadt testet a végzetes betegség, és maradandó emlékekben gazdag főpásztori hivataloskodásának 22-ik évében ragadta el tőlünk a kimélétlen halál, hogy mély gyászba borítsa egész prot. egyházunkat. Hamar követte a jó mestert a bű barát: Beöthy Zsigmond egyh. kerületünknek ritka vallásos érzületéről és ügybuzgóságáról mindenek által ismert és tisztelt világi főjegyzője, a ki hosszú életét az egyház és haza szolgálatára szentelte. Egyike volt azon oszlopos férfiaknak, a kik erős vállaikon tartották reí. egyházunknak épületét, melyet az elnyomatás sötét korszakában egyik kezében vakoló kanállal épitett, másik kezében a bitszilárdság fegyverével a támadók ellen védelmezett. Még föl sem száradtak a könnyek, dult a veszteségek feletti fájdalom szivünkben még el sem hangzottak a a mi Sionunkon az örökkévalónak ezen leverő szavai. „íme én elveszem Jeruzsálemből az erőst, a tanácsost, a tudóst,|az ékesen szóllótés a birót" ismét ujabb gyász hire renditette meg a veszteségek árjában még mindig hánykódó keblünket. Az áldott lelkű főpásztort követte a hűséges tanítvány is Vályi Lajos egyh. kerületünknek egyházi főjegyzője. Az urnák hitbuzgó apostola, egyházunknak fáradhatatlan munkásságu és érdemekben gazdag tagja dőlt ki vele a választottak sorából. Bizony elmondhatjuk a veszteségek keserű érzetében: „Az ur egyik bánatunkra más bánatot adott, elfáradtunk a fohászkodásban és nyugodalmat nem találtunk." Áldozunk egy könycseppel emléküknek és érdemeket örökösünk meg jegyzökönyvünk lapjain. Áldás és béke lebegjen kihűlt poraik felett.