A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. augusztus

— 6 — 5. Előadó bemutatja az inkei egyház presbyteriumának 1894. évi február 11. és 25-ón tartott ülésében hozott határozatát, melyszerint nevezett egyház az egyházmegyei közigazgatási birósághoz fordul, hogy a közte ós a lelkész közt az egyházi földek mennyisége ós munkája tekintetében felmerült nézet-eltérést tisztázza. Ezzel kapcsolatban felolvastatik Horváth Endre inkei lelkész folyamodványa, melyben arra kéri a közigazgatási biróságot, hogy a részére dijlapilag megállapitott négy hold földnek az egyház által két éven át megtagadott munkáját hetven forintban állapitsa meg s kötelezze az inkei egyházat annak folyó évi szeptember hóban leendő kifizetésére. Kérvényező lelkész előadja, miszerint az egyház azon indokból tagadta meg ezen négy hold megmunkálását, hogy az 1862. évben történt föJdelkülönzés alkalmával ezen terület mint legelő lett a lelkészi földekhez a közös legelőből hozzámérve, amit ő határozottan kétségbe von s azt állítja, hogy a kérdéses terület mint szántóföld illeti őt s azt az egyház megmivelni köteles. Ezzel szemben az egyház képviseletében jelen volt Czippán György presbyter fentartja az egyház álláspontjának jogosultságát s annak igazolásául a dijlapnak a lelkészi földek mennyiségét és munkáját meghatározó szakaszaira s a kataszteri birtokivre hivatkozik. ítélet: Közigazgatási biróság folyamodó Horváth Endre inkei lelkészt kórelmével elutasitja. Indokolás: A becsatolt dijlapból kétségtelenül kitűnik, hogy az egyház őszi vetés alá öt holdat, tavaszi alá négy holdat s ezen felül két mérő kendermag alá való földet, — ami egy holdnak felel meg — tehát összesen tiz holdat tartozik megszántani s a lelkészi birtokhoz tartozó öt hold rétet kétszer lekaszálni; igy a lelkész azon állitása, hogy ezen felül még őt négy hold szántóföld s annak munkája illeti, — merőben téves.