A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. július

— 47 — san nem gyakorolják. Ha végig nézzük azon iskolai székek neveit, melyek szabály szerint jelentették az esperesi hivatalnál minden hónapban a be nem folyt birságdijakat illetőleg : ugy találjuk, hogy a törvény a tisztelet hiánya még ott is feltalálható, hol a veszélyes példa messze kiható következményeket von maga után az ezt követőknél. Nem állitom, hogy nincs más eszköz, melynek használata czélhoz vezethet, bár hosszabb idő alatt, de biztosabban ; értem az erkölcsi fegyvereket, melyeknek folytonos használata legyőzi a tudatlanságot, rosz akaratot, közönyt, idegenséget, rosz akaratú ellenállást; de e mellett nem csekély szolgálatot tesz a törvénynek szigorúbb végrehajtása, melynek eredményességót több európai államban véghez ment események igazolják. Az egyház veteményes kertjei az iskolák. E nagy igazság hangoztatásával zárom jelentésemet, arra kérve a mélyen tisztelt tanügyi bizottság tagjait, hogy a legjobb indulatból, egyházam forró szeretetéből, a nép javáért élő akaratból származó szavaimat ne méltóztassanak másnak tekinteni, mint a magyar hazát igazán szerető, a magyar nemzet boldogságát szivén hordozó, egyházáért élni, halni kész sziv és lélek nyilatkozatául. A néptanitás nagy munkája kiterjed a nép fiai értelmiségének fejlesztésére; de nem szabad elmulasztani sziv-érzelmeinek képzését sem az iskolában és azon kivül. A népiskola tanitó népnevelő is; s épen e kettős feladat teszi alig megoldhatóvá a tanitó nagy munkáját. Minél nagyobb a munkakör, annál' szebb a foglalkozás abban; annál nagyobb elismerést és tiszteletet érdemel a munkakört lelkiismeretesen betöltő, hű munkás. Adjon Isten hazánknak lelkes tanügybarátokat; a nemzet fiait értelmes honpolgárokká képző, jellemes emberekké nevelő jó tanítókat ; s ezeknek munkáját anyagi jutalmazással, elismeréssel, erkölcsi kincsekkel dijazó közönséget! Kedves tiszt-társaim ! Czélunk egy, hazánkat, egyházunkat felvirágoztatni, nagygyá, boldoggá tenni, fogjunk kezet a nagy munka végzésére, a jövő miénk leend! B e g e d y István m. k. espores. A jelentés általánosságban tudomásul vétetik. Miután azonban a jelentésből kitűnik, hogy az igazolatlan mulasz-