A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. szeptember, 1894. március

— 16 Egyháztársadalmi életünk egy nevezetes mozzanatáról kell említést tenni; — ugyanis újra mozgásba jött egyházmegyénkben a lelkészi értekezletek megtartása. Egyházmegyénk 42 lelkészét liivtam Csokonyába értekezletre, kik közül sokan nem jelentek meg ; de a jelenlevők a körök mozgásba hozatalát szükségesnek találva az eddigi alapon; a Szigetvár vidéki kör már is megtartotta összejövetelét, s érdekes tárgyalásról felvett jegyzőkönyvét közölni fogja a kaposvár és csurgói lelkész körökkel. Lelkésztestvéreim, hű vitézei a szent ügynek! alig volt még kiáltóbb szükség arra, hogy egyesüljünk, mint ma; alig volt oly helyzetben pár század óta magyar reformált egyházunk, mely erősebb kényszert alkalmazott volna velünk szemben, hogy figyeljük meg az idők jeleit s értsük meg a kor hívogató szózatát. Az 1882-ik év végén alkotott egyházi törvény alapján álló egyházmegyei szabályrendelet értelmében a mult évben az egyházmegye tisztikara lemondását beterjesztette, s mult közgyűlésünk az uj választást elrendelte; — egyházmegyei közönségünk a választást nem mindennapi egyetértéssel végrehajtotta; az uj tisztikar e közgyűlésen fogja tiz éves pályafutását megkezdeni. Komoly meggondolás s elhatározással törtónt a választás; de ennek megfelelő leend a hivatalfogadás is. Bizalmi ajándék a megválasztatás; de odaadó támagatás határozza meg igazi értékét. Szeretet nyilvánulása a közszolgálatra valóelhivás; de annak folytonosságát ós tartósságát, a méltatlanságot s bántalmazást nem ismerő, emberi gyengeségek iránt kíméletet tanúsító, személyeskedést kizáró atyafiúi érzelem tanusitja. Ezeket kérem a mélyen tisztelt egyházmegyétől az uj tisztikar számára, hogy a nehéz ós terhes iga gyönyörűséges is legyen, hogy a fáradhatlan munkásság rugója a szeretet ós tisztelet, melynek körül kell fogni azokat, kik azon elvet valósítják: „Az én életem is nem drága, csakhogy elvégezhessem azokat, melyek reám bízattak." Egyházmegyénkben a szükségesnél kevesebb a segódlelkészek, s még kevesebb a segédtanítók száma; mindazáltal •egyedül Lukafán szünetelt a tanitás 1893. szept. 1-től fogva, most azonban ide is rendeltem ideiglenesen egyént, mert a megyei tanfelügyelőség részéről szorgolva voltam a tanitás ügyének rendezésére. Hencsében átvette — mint már előzőleg megállapítva volt a lelkósztanitóság — az iskolai tanitást a lelkész, — Nenieskisfaludon ós Kis-Kovácsiban vállalkozott az iskola-