A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. augusztus

nyomait igen kevés helyen találjuk; — némely egyházakban még az isteni tiszteletnek kiegészitő része, a közadakozás sem gyakoroltatik, úgy vélekedvén, hog)' az egyház szükségletei ugy is vagy pénz vagy közmunka alakban kivettetnek, nincs tehát szükség arra, hogy Isten dicsőségére való adakozás is gyakorlatban tartassék Ez és ehhez hasonló felfogás igazolja, hogy az igazi vallásosság és az ősök áldozatkészsége hiányzik a magukat evangeliomi reformáltaknak nevező egyházakban. Hajdan utódok nélkül elhalt egyháztagok egyházakra, iskolákra hagyományozták vagyonuknak nagy részét inkább, mint arra a méltatlan rokonokra, kik sokszor a minden fáradozás nélkül szerzett vagyont könnyelműleg elpazarolták, ma 54 ezer egyháztagot számláló egyházmegyénkben alig találunk egy-két egyháztagot, ki vagyonának egy részét életében vagy halála után szent czélokra adományozná. Mivel ily ritka az olyan ember, ki jótékonysága áldását nyújtaná egyházának, ez őt gondosan nevelő, tápláló, vezérlő jó anyjának : méltó, hogy azok nevei feljegyeztessenek kik a mult egyházi évben adományaikkal bejegyezték neveiket az élet könyvébe. Első helyen áll koronás királyunk, ki a basali és pettendi ev. ref. egyházaknak templom- és iskolajavitásra magánpénztárából 100 — 100 rrtot adott. Gróf Festetich Imre csertői nagybirtokos az iskolaépület javítására 100 frtot adományozott; Gaál Dénes batéi nagybirtokos a kaposvári egyház számára i2ofrtos urvacsorai kelyhet ajándékozott. Özv. Pápa Istvánné sz. Varga Katalin egyházi czélokra, férje emlékezetének kegyeletadójaképen ajándékozott Csurgón 100 frtot. Gaál Kálmán hatvani lakos az újra átalakított templomba egy diszes úrasztalát ajándékozott, melyre a hatvani reformált vallású nők, valamint a szószékre is önkéntes adakozás utján egy-egy diszes teritőt. — E helyen megemlitem azon ritka szép példáját a szentlélek munkálkodásának a pünkösdi szentlélek tűzerejének, hogy a hatvani ev. ref. gyülekezet tagjai a roskatag templom újra alakítási költségeire fillérenként és forintonként önkéntes adakozás útján 800 forintot gyűjtöttek maguk között. Urasztalára kendőket ajándékoztak : Gigében Barta Péterné, Lábodon, Ötvös-Kónyiban Puskás Jánosné. Kutason az ev ref ifjúság a templomban használandó harmonium vételére adományozott 20 frtot; Jákóban pedig, hogy a templomj-svitási költséggel az egyház pénztára túlságosan terhelve ne legyen a munkára képes egyének ingyen készítették a templom tetőzetét. — Istennek hála! mégis van az anyagi érdek tengerétől elborított világban néhány termékeny szárazföld-darab, hol n»m hiában hintetik a mag. Adjon Isten jutalmat az önzetlen és tisztakeblű adakozóknak 1 — Az erkölcsiség tisztaságát illetőleg nem nyilatkozhatom ily kedvezőleg