A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. október

életét, mely még lehet gyümölcsöző ; egyházkerületünk némely orvosai pedig koczkáztatják az anya életét a gyermek bizonytalan megmaradása mellett. — Halljátok kiáltó szavát a jóakaratnak ! Vegyétek figyelembe az aggódó szeretet igéit : J ideant Consider, ne quid detrimenti capiat res public,a ! Midőn a falakon kivül harcz moraja zúg fel: énekeljétek nem szájjal de szivvel: Legyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség! Nem hallgathatom el, hogy egyházmegyénk kebelében is vannak oly tünetek; — vajha csak ezek volnának! — melyek azt tanúsítják, hogy többen vannak hirdetői, mint megtartói az evangelium e szavainak: Boldogok a, békességre igijekczők ! Egy különös, jelentéktelen s mégis végeredményét tekintve jelentőségteljes ügyet kell a közgyűlés elé hozni, me'

yet örömest hallgattam volna el, ha reményem volna ahhoz, hogy sem a most e

!követő, sem más által ismételtetni nem tog. A tényállás ez: Az egyházmegyei közgyűlés bizottságot nevez a tanítói dijfizetéseknek nyugdijalapra történt bevallásának helyesbítésére, mely bizottságnak tagja volt tiszt. Jávory Nándor körlelkész úr is, kinek neve a bizottság tagjainak neve közt először van em itve a jegyzőkönyvben, mely körülményből azt következtetve, hogy ő a bizottságnak elnöke, körlevelet intézett az illetőkhöz, a teendők végzése végett En e körlevélről nem tudván semmit, felhívtam a körlelkész urakat az ügy intézhesse végett szükséges végzendők teljesítésére; egyszersmind felhívtam tisztelendő Fejérváry Gyula urat, mint a bizottság tagjai közt legidősebb lelkészt és körlelkészt az elnöki tiszt teljesítésére, kitől vett levélből értesültem, hogy az elnöki tiszt gyakorlását már Jávory lelkész úr megkezdte, továbbra is hadd teljesítse. E közben érkeztek hozzám a körlevelek, melyeket szétküldött Jávory lelkész úr, melyeknek továbbítását némelyek botrányosnak tartva, hozzám kézbesítették azokat, mely körlevél ben megtámadja az esperest, gyanúsítva személyeskedéssel, vádolva hatáskör túllépéssel, mivel Fejérváry lelkész urat bizta meg az elnökséggel, holott Fejérváry lelkész úrtól vett levél olvasása után őt kértem fel az elnöki tisztnek továbbra is viselésével; mely megbízást azonban, — megsértetését, megaláztatását emlegetve — nem fogadta el. T. Jávory ur körlevelében véleményem szerint, oly hangon beszélt, mely fegyelmi eljárást vonhat maga után, mint ilyen tényt bejelentettem elnök társamnak, ki felhívta őt feleletadásra. E felelet szinte olyan, mely a körlevélnek méltó társa, mely miatt egyházmegyei Gondnok ur tudtára adta, hogy igazolását nem tekinti elfogadhatónak ; én pedig a közrend érdekében szükségesnek tartottam a közgyűlésnek bejelenteni s eljárásomnak helyeslését vagy helytele-