A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. június

— 13 — által irányitatom : akkor sok olyanra lepelt boritok, melyet látni és tudni szükséges azoknak, kik önmaguk és mások iránt is igazságosak és szeretettel teljesek akarnak lenni az életpályán, A lelkészek és tanítók közt nincs oly egyetértés, melyet közös munkájuk megkövetel, vannak a lelkészek között, kik hivatali rangfokozatukat sokkal nagyobbnak tartják, mint a milyen valósággal és ebből folyólag felsőségüket nem kellő mértékben gyakorolják a tanítók fölött. Ez allapot a viszony hidegülését szüli, a hidegség pedig nem alkalmas a közügyek csiráinak fejlesztésére. Vannak a tanítók között, kik az egyenlőség alapjára helyezkedve tagadják a felsőségi, sőt az iskolát illetőleg a felügyeleti jogát is a lelkésznek, mely állapot egyrészről zsarnoki törekvéseket idéz elő, másrészről ellenállási daczot fejleszt, mely helyzet nem alkalmas sem a közügyeknek egyöntetű kezelésére, sem az egyház tagok közt mulhatlanul szükséges tisztelet ápolására, közügyek iránti érzék fejlesztésére. Nincs ugyan oly egyháza a b. som ev. ref. egyházmegyének, hol nyilt harczban tört volna kijbotrányt okozólag az egyenetlenkedés, de igen sok helyen e társadalmi betegség hamu alatt lappangó szikra, mely az egyház épületét lángba boritással fenyegeti, mely eset bekövetkeztével megtörténhetik, hogy mind a lelkész, mind a tanitó, égés sajgó sebeivel menekülhetnek a lángok közül. A lelkészi testület tagjai között is nagy hiánya van a krisztusi sőt még a közönséges emberi szeretetnek is. A lelkész körök volnának hivatva némileg e bajjorvoslására, azonban oly mérvű a bizalmatlanság szeretetlenség, hogy a mult évben alakulni készülő köröket ólom súlyával agyon nyomta a részvétlenség. Hirdettetik, kiáltozással hirdettetik, hogy békesség, de azért nincs békesség. Szeretnék evangélista lenni, hogy örömöt hirdethetnék, hogy a lelkészi testület megértette az irás szavait; omos gijógifitsd meg magadat, szeretnék öröm hirdetője lenni, hogy a lelkészek között szokásos atyafi megszólítás nem a távol állásnak, de a közelségnek kifejezése, a testvér szó helyett alkalmaztatik, de fájdalom tényekkel könnyeri megezáfolható beszéd hirdetésére nem vállalkozhatom. Az élet mezején a létért való küzdelemben alig lehet megismerni a világosság fiait a világ fiaitól gondolkozás módjukra, tetteikre és a czélérés végett használt fegyverekre nézve. A lelkészek között szinte mindennapi dologgá kezd "ejlődni Kain és Abel esete és Noé gyermekeinek csúfolódása, a törvények iránti tiszteletlenség, a törvényes felsőbbség iránti gúnyolodás, engedetlenség, és igy a rossz példaadás számtalan jeleivel találkozunk. J£

a a só m gize! lenül : mivel sózatik meg.'