A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1889. augusztus

A gymnasiumi köz vizsgákon azt tapasztaltam, hogy a tanárok jól ismerik növendékeik képességét, hajlamait, előszereletét egyik vagy másik tantárgy iránt, és egj-mással is közlik a növendékek felől való véleményüket, mely eljárás mulhatlanul szükséges is nemcsak az ifjúságra, hanem a ta nárokra vonatkozólag is, ez mintegy hivatalos kapcsot képezvén köztük, nem engedvén a tanár és társa közé lépni az egyént, a magánembert, kinél sokszor a családi élet rugói is taszitólag, elválasztóiag mozoghatnak. A tanár-karnak egyöntetű munkálkodása mulhatlanul megköveteli a tanároknak egymás iránti bizalmas jóindulatát, szeretet körébe együvé tartozását. Különös figyelmébe kérem a tanár-karnak jövőre is, gymnasium iránti bizalom fejlesztése tekintetében e talán feleslegesnek látszó észrevételt. Szándékomban, hogy a közvizsgákon végig jelen legyek, meggátolt azon körülmény, hogy Budapestre kellett mennem, hol ismételten kértem a közoktatási minisztériumnál a gymnasium számára kilátásba helyezett segélyt, mely eddig nagylelkiileg folyósittatolt ; e mellett kértem, hogy részletenként is kegyeskedjék a nm. minister bizonyos beruházási összeget kiutalni az épület hiányok pótlására ; egyszersmind fölkértem a kiküldött vizsgáló, helyszíni szemlélő ministeri tanácsos urat, hogy szeptember hónapban kegyeskedjék megjelenni Csurgón, és a helyszínén szerzend tapasztalatok nyomán jelenteni méltóztassék a minister ő nagyméltóságanak, hogy az állammal kötendő szerződés ügye egy nagy lépéssel előbbre vi tessék. Hála az érdeklődő egyéneknek ! utamat siker koronázta ; a kiküldött min tanácsos ur határozott igéretét vettem, hogy 1889. szeptember hónapban látogatásával tanintézetünket szerencséltetni fogja; és eredményeként tudatom, örömmel jelentem, hogy a pár év óta adott négyezer forinton felyiil még hat ezer utalványoztatolt ki beruházás czimen. . . . Köszönő felirat szerkesztését véleményezem, ha közgyűlés beegyezését szerencsés leszek kinyerni. Tudomására juttatom a közgyűlésnek, hogy Budapesten létemkor nagyméltóságú gr. Teleki Géza beliigyminister urnái az egyházmegye ne vében tisztfelkedtem, és kineveztetése fölötti örömünket nyilvánítottam. IV. Missió. A dunántuli egyházkerület a Slavon-Horvátországi és tengerparti missiót egyházmegyénkre bizta, mivel e magyar korona tartományaival a b somogyi egyházmegye határos. E megbízással nagy és nehéz munkát adott egyházmegyénknek, különösen az esperesnek. Ugy vagyunk ez ügygyei, mint a hegy feléig nehezen felhajtott kővel, melyet vissza bocsátani nem akarunk, magasabbra hajtani — legalább a mo tani helyzetében — nem tudunk. A missiói egyházak létesíttettek; azonban fentartásuk csak addig biztosított, mig a konvent a segélyt f'olyósitja. — Megvizsgáltam a daruvári és brekiuszkai missiói egyházakat; voltam Korencsánban és Nagy Piszaniczán; szóval nyilatkozó hitbuzgóságon kivül, tettekben nyilvánuló akaratot keveset találtam. L)aruváron a csehek külön egyházat akarnak alakítani; éppen ott létemkor volt náluk egy meghívott cseh ev. ref. lelkész, ki az evangélikusokkal kötendő egyezség tárgyában tartott gyűlésen előadta a reformált