A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1885. szeptember

— 15 Talán csak letörölnek a szép, a nagy s kegyeletes ténynek zománczát, lia szavakban keresnénk hozzá elismerést. Minden Demosthenesnél szebben beszél ily tett! Legyen emléke áldott; áldozata minket is tettre buzdító s neve Klio vésőjével arany hetükkel arra az éreztáblára bevésve, mely csurgói főgymnasiumunk fejlődésének, izmosodásának tényezőit van hivatva megörökíteni, kegyeletünkben, egyházmegyénk hálájában „aere perennius"! Es szabad volna-e megfeledkeznünk egyházmegyénk 30 népiskolája s csurgói főgymuasiumunknak is nagylelkű jóltevője a nemes szivii gróf Somssich Imre egyházmegyénk tiszteletbeli tanácsbirája elhunytáról. Az az alapítvány, a mit, mint a csurgói és n. atádi választó kerületnek több cikluson által, orsz. képviselője, az azon keriiletbeli népiskolák érdekeinek emelése szempontjából, a mi magunkra hagyatott és szegény népiskoláink számára is 20.000 frtban tett le, az a 2-500 frt a mit csurgói gymnasiumunk számára fájdalom, oly korán elhunyt szépreményű fia emlékére alapított, azaz lOOO frt melyet gymnasiumunk VIII. osztályúvá cmelhetése czéljából adományozott, még a sok százakra és ezerekre menő egyesek és egyházaink iránt is külön tanúsított jótétemény annyi fényes tanúi annak, hogy ő felekezetiességen felülemelkedő lélekkel a haza és nemzet érdekében, a társadalomban jótékonyság angyalakiut működő nejével együtt, szive teljességéből áldozott |a közügyek oltárán, a fájó szivek, a sajgó sebek gyógyítására, E nagy elhunytunk, mert a miénk is volt ő, ravatalánál kötelességszerűen, számosan jelentünk meg egyházmegyénkből, lelkészek, tanítók, világiak s gyülekezeteink küldöttei, csurgói gymnasiumunk tanárkarának küldöttsége és az ifjúsági énekkar, mely öss/.hangzatos énekléssel fejezte be a gyászünnepélyt, a megjelentek pedig a mély gyászba borult özvegy grófnőnél fej -zték ki egyházmegyénk és főgymnasiumunk kegyeletes részvétét. Legyen az elhunyt gróf emlékezete áldott és tisztelt, mint lesz bizonnyal feledhetetlen is mi közöttünk. S most már zárom jelentésemet azzal, hogy a midőn közügyeink vezetése, egyházi életünk fejlesztése czéljából, megyénk e szépen fejlődő központján, e zsenge egyházunkban legelső tanácskozásunkat teendők gyűltünk össze, legyen e gyülésünk, mint a szent lé lektől ihletett apostolok egyetértő tanácskozása volt, nemes és szent hevülettel teljes buzdító anyaszentegyházat épitő és mindenkit tisz-