A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1884. augusztus
10 l60. sz. alapján az egész kerületben lelkészi állomásra kijelöltethessenek, tekintet nélkül az egyházak osztályozására. A ker. gyűl. j. k. 109, p. a. e kérvényt, mint amely az emegye kikerülésével terjesztetett he, elsőfokú elbírálás végett megyénk joghatósághoz küldötte le. Begedi István, Szabó Kálmán, Kiss Antal urak véleményadás végett kiküldetnek — jelentésük e gyűlés folyama alatt beváratván. 159. Olvastatott a közoktatásügyi minisztérium 24727. sz. az anyakönyvelésre vonatkozó leirata : „Midőn a magyar törvényhozás az 1868. évi LIII. t. czikket megalkotta, azon szándék által vezéreltetett, hogy az ország kereszt) én felekezetei közti viszonosságot kellőleg körvonalozván, százados súrlódásoknak véget vessen, és a vallásfekezet közti békének ujabb támaszt és biztositékot nyújtson. E törvény többi közt, a vegyes házasságokból származó gyer mekek körül is intézkedvén, 12. § ában kimondja, hogy a fiuk atyjuk, a leányok pedig anyjuknak vallását követik, egyúttal jövőre nézve is érvénytelennek, semmisnek s minden jogerőt nélkülözőnek jelentvén ki, bármely szerződést, téritvényt vagy rendelke zést, mely e törvénnyel ellenkeznék. Ezen szakasznau logikai folyomány.», h°3l' azon esetben, Íja valamely lelkész oly gyermeket, ki a törvény szerint más keresztyén felekezethez tartozik, bármely okból megkeresztel, azt sajat anyakönyvébe be nem vezetheti, h ancn l köteles az ezen ténykedésről szóló bizonylatot az illetékes lelkészhez hivatalból s a végből haladéktalanul áttenni, h°jy aZ ekként megkeresztelt gvermeknek születését saját anyakönyvében feljegyezhesse; mert a más felekezetbeli lelkész által történt megkeresztelés a gyermekeknek vallás tekintetébeni törvényszerű hova tartozandóságán mitsem változtat, az egyes keresztyén vallásfelekezetek anyakönyveinek hiteles volta pedig csak ez uton eszközölhető. De van még egy más ok is, mely a lelkészeket keresztelési bizonylatok kölcsönös kiszolgáltatására kötelezi s ez azon bírói magyarázat, melyet az 1868. LIII. t. czikkel szoros kapcsolatban álló 1879. XL. t. czikk tüzetesen annak 53. §-a egyes előfordult esetekben talált, mely birói magyarázat azon nézetet látszik érvényre emelni, hogy a keresztyén szüléktől származott gyermeknek megkeresztelése más felekezetbeli pap által, mint a melyhez a gyermek nemét tekintve a törvény szerint tartoznék, nem azonos az illető gyermeknek a keresztelő lelkész felekezetébe való felvételével. Midőn pedig az egyházak e birói magyarázatnak előnyeit
