A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1881. augusztus

- 9 annyival komolyabb s behatóbb megbeszélést igénylő baj, mert ez egyenesen önkormányzati életképességünket fenyegető jelenség. Jól tudom, hogy e bajnak legbiztosabb óvszere a kötelesség érzet felébresztése, melyre komolyan hatni, meg annyi egyéni sőt gyűlési intézkedés utján is, annyiszor megkísértettem: de, ha az esperes, mégis a közgyűlés kihirdetésétől kapja csak azon ügyiratokat, melyek egy és más oldalról még felvilágosítást, majd pótlást igényelvén, vagy visszaküldetniük kell. vagy hiányosan terjesztendők be, s ha a gyűlést előző héten is alig teheti postára a jegyzőség számára az ügyiratokat, ha éppen a szakbizottságoktól, tehát a legfontosabb ügyekben, csak gyűlés napján, vagy akkor sem kapja a jelentéseket: Ítélje meg bárki, hogy ily önkormányzati képtelenségre nincs-e kényszerítve az esperes Cato „delendam esse cenceo"-ját megannyiszor hangoztatni.! Pedig esperességem ideje óta, évenkint két gyűlésnél többel sohasem fárasztottam a közönséget s igy kimerültség nem lehet oka a lethargiának; pedig esperességem alatt, e baj ellen szólaltam fel legtöbbször, most esdőleg, majd panaszlólag, sőt büntetést is kérőleg, s im ott állunk, hogy legéletbevágóbb ügyeinkben, az esperes annyiszori rimánkodása dacára, csak egy mozzanat sem történik. Akár a világiak általi elfoglaltatás, akár a közöny legyen e bajnak oka, mindenik esetben, kötelesség és pedig hivatásunkkal ellentétes szent kötelesség mulasztás ez, s a só megizétlenülésére mutató rothadást jelző állapot, mely ellen nem lehet elég komolyan felhívnom a protestáns önkormányzat hiveit s felkérnem a közgyűlést megfelelő intézkedés tételére. De ki kell kérnem a t. közgyűlés intézkedését ama másik, szintén nagy fontosságú s önkormányzatunkkal összeforrt ügyben t. i. pénzügyeink teljes végleges rendezése ügyében is; miután e tekintetben csak a fél uton vagyunk, pedig itt, a megállapodás, vagy is a rendszer kifejlesztésének halogatása, a követélések felhalmozódása, azok behajtásának fenakadása, autonómiánkra szintén halált hozó. Akár hány esetben tesz az esperes felszólítást, a kint levő követelések beszolgáltatása tárgyában, vagy választ se kap, avagy üreset, majd kitérőt, majd gúnyosat, sőt még megtámadót is s mindegyik esetben esperesi honoráriumul haragot, csak a tartozás törlésének jelzését nem! Ily állapot mint a rákseb, mig gyökerestől ki nem metszetik, gyógyithatianul évődik tovább s eredménye azon helyzet, a mitől évtizedekre visszamutatólag s intézményeinknek ezerekre felmenő kárt okozólag, hemzseg egyházmegyei jegyzőkönyvünk.