A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1879. március

Nem szavaztak pedig: Kadarkút, H.-Sz.-György és Szabás, — minél fngva szabályaink értelmében 2 frtra büntetendőkül nyilváníttatnak. Az eredményt, t. i. tekintetes Sárközy Dénes urnák segédgondnokká lett elválasztatását, a közgyűlés Örvendetesen tudomásul vette. 3. A fenti eredmény folytán indítványozza esperes ur, hogy nevezzen ki a közgyűlés egy küldöttséget, mely a lelkész lakon levő segédgondnok urat megválasztatásáról értesítvén a közgyűlésben megjolenésre hívja fel, s mig ez megtörténik, pár percre a köztanácskozást függessze fel. Az ekkép történt indítvány közhelyesléssel fogadtatván s a küldöttség és pedig Budai István, Horváth József, Belevári István urak tisztükben eljárván. A közgyűlésen megjelent segédgondnokot, tekintetes Sárközy Dénes urat szives éljanekkel fogadta. 4. Esperes ur emelkedett s meleg rokonszenves beszédbeu hang3ulyosván a megválasztott őseinek érdemeit, ebből folyólag egyházmegyénknek a Sárközy név iránti hálás kegyeletét s a kezességet, melyet az ujon választott s gondnok urnák őseinek erényei, egyházmegyénknek biztositókul nyújtottak; de hivatkozva saját érdemeire is, melyeket zsenge ifjúságától 2 évtizeden át egyházmegyénk közügyeiben, különösen pedig a csurgói gymn. igazgató bizottságának ólén, mindig kész odaadásával, folyvást fáradhatlan munkásságával szerzett; üdvöz'i a kevesen hivót a többre bízottban felkérte az egyházmegye elismerése jeléül nyújtott segódgondnoki oly diszes bizalmi tisztség elfogadása s helyének a szokásos eskü letételéveli elfoglalására. Tekintetes Sárközy Dénes ur a közóhajuak engedve, hiva • tali esküjét letette s egyszersmind következő jeles s jegyzőkönyvbe vezetni rendelt székfoglaló beszéde után a világi elnöki széket, szűnni nem akaró éljenek között elfoglalta. Nagytúzteletű s tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Mielőtt azon diszes helyet elfoglalnám, melyre a nt. egyházmegye szavazati többséggel elválasztott, s melyet oly nagy érdemű férfiak foglaltak el előttem, hogy azoknak csupán 6mléke előtt is mindenkor kegyeletes tisztelettel hajlok meg, fogadják szives köszönetemet mind azok, kik bizalmnkkal megtiszteltek. Tudom, s nagyon jól érzem azt, hogy ezen megtiszteltetést, nem saját érdemeimnek köszönhetem, — nem is kereshetem azt; mert a kik közelebbről ismernek tanúsíthatják, hogy soha kitüntetésre, elsőségre nem vágytam. Ha tehát mégis elfogadom, ezt