A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1878. október
— 3 — lom kéje is, utasítják vissza itt az iskolai közfelügyelőséget, ott a lelkész-vizsgái pár óráig tartó kérdnökséget, itt az emegyei jegyzőséget, ott a consistoríális tagságot, elmaradozna,k a legkülönbözőbb üríigyök alatt egyházmegyei gyűléseinkről, nem jelennek meg a kiküldetésekben, nem intézkednek a reájuk néző teendőkben, tanítók a 2—3 hóig tartott szünetek beálltával kérnek, s még ha kérnének?! csak vesznek maguknak hetekre távozhatást tanodájuktól igénybe ; s midőn e számos bajainkat, laza egyházi életünket orvosolni hivatott teendők előkészitésére kinevezett bizottságok csak jkönyveinkben élnek, hus és vér nélkül; sőt megtörténik az is, hogy nem csupán félreértés, vagy tudatlanságból tényleg, de hivatalos levélben előre kimondottan tagadtatik meg fenálló határozataink iránti engedelmes ség, sőt az esperesnek törvényszabta eljárása sujtólag biráltatik el az ellenszegülő fél által. Egyszóval midőn a jót elvéve, sőt keresve, visszautasittatik, nem mondom a gonosz, de az annak megfelelő kötelesség is, mely a legelemibb jogelméletnek is követelménye ; midőn a mindnyájunk közjavát. jogát védő közügv és igy saját legegyénibb érdekünkben is egy kiválólag, sőt kizárólag erkölcsi testület tagjai, a morális kötelesség érzetének hiányát oly szembeszökőleg tanúsítják, oly állapot ez t. közgyűlés, mely nemcsak az egyházi önkormányzatot teszi üdvtelenné, sőt további elfajulásában lehetetlenné, hanem egyenesen egyházi életünket fenyegeti, s mely — fájdalom — nemcsak a mi egyházmegyénkben mutatkozó krónikus baj, életképtelenségi symptoma miatt a közokt. minister egyik legtekintélyesebb magas állású tisztviselője — bizonnyára szélesebb körből szerzett tapasztalatai alapján — a kerületi gyűlésen nyíltan és hangosan „pereat"-ot kiáltott a prot. önkormányzat, mint teljesen haszonvelietetlenre, hanem a mi miatt, mint ekerületi jegyzőkönyveink számos feljajdulásai tanúsítják, a fejsze a prot. autonómiák immár gyökerére is vettetett, s mely ellen, miután prófétai szavam, melylyel az alvókat fölébreszthetném, — harsonám, melylyel a halottakat feltámaszthatnám, nincs; a t. közgyűlés legbehatóbb bölcs intézkedését kell első sorban kikérnem. E zsibbadt helyzet, — hogyne mondjam -- kórállapot féltés©Járása után, melyből megnyugtató gázként tűnik ki a kaposvári lelkészi kör azon indítványa, mel) emegyénlcben közgyülésileg javasolja a lelkészi köröket, melyek hivatva volnának az egyházi közéletet felüdíteni, berendezni ; továbbá a mult hóban Darányban, néhány gyülekezetben szervezkedett műének-egylet által rendezett egyházi énekverseny, mely értesülésein szerint, a jelen voltak kedélyébe mély nyomokat vésve, kecsegtető kilátást nyújt arra, hogy mig egyházmegyénk a több, mint 10 évvel ezelőtt már megpendített összhang-