A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1878. augusztus

— 9 — Ezek után, midőn rövid vázlatban az esperességem alatt történt nevezetesebb eseményeket érintettem, s midőn a visitationális pénzbeli kötelezettségek beszedése körüli eljárásomat, ami hiszem, hogy különben is ismeretes, — megemlitettem, még egyszer visszatekintve teljesített hivataloskodásomra, feledve annak terheit, sottanottan tapasztalt kellemetlenségeit, visszagondolva azon szívesség, s ugyszólva barátságos, jóakaratban nyilvánuló érzelemre, melyekben gyengeségeim mellett is részesülni szerencsés voltam; búcsút veszek a nt. egyházmegyei közönségtől s legelsőben is annak világi elnökétől, ki is előttem mindvégig kedves emlékű jó indulatával, a kormányzat terheinek viselésében gyámolítani s a nőház órákban megörvendzetetni oly sokszor szíves volt. Búcsút veszek a nt. consistoriumtól, melynek tagjai irányomban oly sokszor tanúsítottak jó akaratot; búcsút veszek a velem hivataloskodott, de belépett és jelenlenlog hivataloskodó jegyzőségtől, kik velem a munkának ós az utazásnak terheit odaadólag megosztották; köszönöm mindnyájoknak tapasztalt jó indulatát, ezért és hű fáradságaikért áldja meg őket a mindenható. De nem mulaszthatom el búcsú szavamat az egyházakhoz, azoknak lelkészeihez és tanítóihoz is intézni, melyeknek és a kiknek társaságában és házoknál jóakartu fogadtatásban részesültem; áldást mondva reájok. Vérem hogyha netalán a hivatalos kötelességek teljesítésében nem tehettem is c g azt, amit ők kívántak volna, ezt feledjók el, s engem szíves emiékökben tartsanak meg. Elválni azoktól, kikhez tisztelet, bizodalom, és szeretet kötelékei csatoltak bennünket, nem lehet tagadni, hogy cz fájó érzetet kelt szivünkben, mert ez a halálnak és múlandóságának jelképe, ami koromnál fogva már hozzám messze nem lehet: de bármi közel legyen, mig erőm tart ne 1 mondom Juvenális szaraival: „medulcis sature guies;, mert a nyugalom, a tétlenség, reáin üozve, Vi a közügyeknek mindig hű napszámosa lenni törekedtem, halál lenne; hanem ennekutánna is äint plebejus, munkás napszámos lenni ígérkezem! Melyek után az egyházmegye peesótjót a gyűlés asztalára letéve, s utódomat az esperesi szók elfoglalása s as eskü letételre felkérve, teljes tisztelettel maradtam: Csökölben, aug. 13. 1878. A nt. s tk. egyhmegyei közgyűlésnek. Mezey Pál, leköszönt esperes. A hivataláról lemondott s közbizlomnak örvendett férfiú, midőn esperesi székét elhagyta, mély megilletődés szálta meg a közgyűlés tagjait; 8 bár lelépett esperesétől biztatást nyert, hogy közügyeink iránt ezen túlra is érdekeltséggel viseltetni s e szerint egyház-megyénknek munkás tagja fog lenni: még is fájdalmat okozott a megválás pillanata. — S mi után 3