A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1878. augusztus

— } 7 — BŐgi és közemberiségi szempontokon kivül, egyháziskolai létünk fentarthatása tekintetéből is komoly gondolkodásra ne volnánk utalva ; kormányzati kérdéssé vált, hogy megnehezedett viszonyaink közt, mikép tartsuk fen, sőt gyarapitsuk egyházainkat? Egyházmegyénk gyülekezeteiben még eddig sok életképesség mutatkozott .-iskolái, lelkószlakai s templomai, hiveinek közmunka keresetéből felépítve, fényes bi. zonyitékai vallásos irányú életképességünknek, s oly alap, melyre szép jövőt leheés kell építeni. De az elnéptelenedés s a fent jelzettem elszegényedés tüneteivel szemben, úgy egyházmegyénkben, mint egyházkerületünk más vidéki szegény s kisded gyülekeztei, s közép és felsőbb tudományos szaktanodáink kiáltó szükségletei érdekében, közpénztárról (: domestica:) kell gondoskodnunk. E nélkül beláthatlan bonyodalmaknak,— kormányzati zavaroknak vagy stagnatiónak lesz kitéve egyházi életünk. Azon gyülekezetekben pedig, melyek már íelépitkeztek, tőkeképzést kell eszközölnünk. A legkisebb gyülekezet is tőkésíthet évenként 1—2 száz forintot, mely egyfelől takarékpénztárt pótolhat az uzsora még mindig létező pusztításai ellen, a gyülekezet tagjai számára; másfelől, a netán elhulló, prot. vagyon életrevalóbb hitsorsosok számára megmenthető, s ezúton sok, már is veszélyeztetett gyülekezetünk a pusztulástól megóvható lenne, s általában a takarókossági elv a nópóletbe átszivárogtatva, mintegy társadalom mentő ós nemzeti létüuket regenerálóvá legyen. A takarék magtárak ugyanezen nagy elveket vannak hivatva megvalósítani, s azok mellett még arra is hivatvák, hogy az egyik-másik szegény, de népes család által már-már elviselhetlen lélekszám szerinti, s ugy a gyülekezeti tagokra, mint a dijlapi kötelezettségek behajtásaért felelős elöljáróságra nézve kellemetlen s nagyobbrészt terményekből álló egyházi teherviselés könnyebbé, ugyszólva érezhetienné, s igy a lelkész és nép között a gyűlölködés forrására ne váljék, hogy tehát a lelkészi hivatal fentartása a szegényebb családok terhóvó, végrehajtás tárgyává, az éhező szájából kivett falattá s esetleg átokká ne legyen. A tak. magtárak, miként egyh. megyénk némely gyülekezeteiben, egyh. kerületünk némely megyéiben még inkább, bemutatták életrevalóságukat- Mindenki ismeri elemi csapások, — közinség, — háborúk esetóbeni társadalmi ós állami jelentőségüket is; minélfogva, a legnagyobb mérvben kívánatos, hogy egyh. megyénk minden életrevaló gyülekezetében létesitessenek tak. magtárak. Egybáztársadalmunknak csak hátrányára van, a lelkészi éi tanítói földeknek közmunkával művelése is. E robotszerü állapot hovahamarább, móltányos minka váltság utján, — mint az már előhaladottabb gyülekezeteinkben foganatosítva is van, — megszüntetése tovább halasztást szintén nem szenvedhet. S ha sikerülend ezt keresztül vinnünk, megvagyok győződve, hogy nem kis 5