A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1878. augusztus

— 13 — Ám, mert ha a családijaz ebből kisugárzó közéletet, tisztáa emberies írányuri akarjuk tenni ; ha azt magasabb színvonalra óhajtjuk emelni; ha a családiasság/a házi erények társadalmi értőkét méltányolni kívánjuk, a zárdai nevelésnek prot. nőneveldéinkkel szellemi hadat kell izennünk; msrt miként lehetne azt csak képzelni is, hogy akik nem ismerik a családi szentélyt, azok a családnak, akik meghasonlott t&k az élettel, azok az életnek nevelniakik rideg kedélyzetökből zárdák fagyos falai mögé temetkeztek, azok a nőies élet vidor kedélyét, a nő társadalmi értékének e kútfejét megnyitni; — a kiknek hazájokRóma, azok magyar honleányokat képezni,képtelenek ne volnának? S nem áll-e előttünk intelemkép, a zárdákkal behálóz ott, s az oktatás és nevelés ügyét a zárdák kezébe átbocsátott Belgium elrettentő példája? melynek nőpa, társadalmi szüklátkörüsógbe sülyesztve, ma már teljesen az ultramontanismus politikai vak eszközévé lett, s a minden még oly kis községben is látható zárdák javára,össze halmozott nagy vagyon mellett, a munkás népnek az általános szegénységet, a szolgai függés helyzetét s a sötétséget hagyta, hogy a nép megutédainak csak elégedetlenséget s rettentes társadalmi és politikai rázkódásokat hagyományozzon örökségül. És ama jelenség melyet atiszta katholicismusnak is esküdt ellenségei esak a pap — sőt pápa uralom ultramontán csatlósai a Jézsuiták, — e hazát s emberiségi érdekeket nem ismerő, csak saját uralmi érdekét szolgáló had, — még egy Haynald által is protegálttan, a nőnevelési zárdákkal szövetségben, az ily zárdákban növekedett ssaz anyák utján, nemcsak a magyar rom. kath., de a német, sőt a még hitteljesebb angol prot. aristokratía körében is, hóditmánykóp mutatnak fel, nem arra való-e, hogy a protenstantismns által kellőleg nem méltányolt, sőt elhanyagolt nőnevelés iránt, az azt megillető figyelem, és. érdekeltség ós áldozat,--készség, felébresztessék. A vallásos irányú népnevelés csak a lelkészi kópezdékben nyerhet betetőzést. S én nem riadva vissza a netáni megköveztetéstől sem,— ezennel kimondom, hogy ugy saját egyházkerületünk theológiai intézetében, mint a többi egyházkerületekéiben is, tanítanak rettenetes szőrszálhasogatólag dogmatizálni, — a theologusok hírhedt ódiumával, az eltérő vélemények ellen kardot köszörülni, betflrágásig exegetálni, — katedrai szónoklatokat körmönfont mondatokban kiezirkalmazni, hogy midőn az Így kikészített zengő érez és pengő cimbalom, fülcsiklandoztatólag megszóllal a katedrában, ctfakugy ámul bámul bele a hallgatóság: de ami az igazi lelkiatya lényege^, i. gondját viselni a nyájnak, mely pásztorságára bízatott, hogy tudjon őrtállui, nehogy a nyájból csak egy is elveszszen az ő gondatlansága miatt; hogy tudja építeni a Krisztus testét ; hogy le tudjon mondani a világban a világról, hogy örvendeni tudjon, ha szenvedésre hivattatott az Úrért, sőt Irisztius keresztjét vállaira is önként felvenni, mimagunk, amaz intézetekből kikerült működő 4