A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

— 7 — felkarolása. Egyházkerületünk meleg szeretettel búcsúzott távozó püspökétől, aki a búcsúzáskor ismert szerénységével öntötte ki elénk szívének és lelkének nemes melegségét. Nagyértékű egy« házi szolgálata legfelsőbb helyről is elismerésre talált. Kormányzó Ür Őfőméltósága a magyar érdemrend nagy keresztjét adomá« nyozta püspök urunknak. Vegyünk mi is búcsút jelen közgyű« lésünkön nyugalomba vonult Főpásztorunktól, meleg szerete« tünkről, mélységes tiszteletünkről és igaz nagyrabecsülésünkről biztosítva Őt, kérve a jó Istent, engedje, hogy egy hosszú élet eredményekben gazdag munkássága után még nagyon hosszú ideig élvezhesse a jól megérdemelt nyugalmat. Egyúttal fe« jezzük ki őszinte jókívánságainkat magas kitüntetése alkalmá« ból is. A megüresedett püspöki székbe gyülekezeteink bizalma egy« házkerületünk nagybuzgóságú kiváló főjegyzőjét, Gvőrv Elemér győri lelkipásztort hívta el. Jól ismerjük őt és eddigi munkás« ságban és eredményekben gazdag működését. Büszkén tekintünk reá, mint egyházmegyénk szülöttére, akit a pápai egyházmegye egyik ősi gyülekezete adott református egyházunknak. Eddigi pályáján működött mint püspöki titkár, mint theologiai pro« fesszor, mint falusi és városi gyülekezet lelkipásztora, mint egyházkerületi missziói előadó, mint egyházkerületi főjegyző, zsinati és konventi tag, aki a különböző munkatereken teljesített szolgálatával egyházi életünk minden részének kitűnő gyakorlati ismerője lett és fényes tanúságot tett képességeinek és széleskörű tudásának sokoldalúságáról. Mint lelkipásztor mintaszerű gvü« lekezeti életet teremtett a gondjaira bízott hívek között. Valóban hivatott pásztora volt a reá bízott nyájnak, ami már magában véve biztos záloga főpásztori elhivatottságának. Hallottuk püspöki beköszöntőjét és megismerhettük belőle programmiát, de hiszen ismerjük az eddigi életéből és működéséből is. Azt hiszem, mindnyájunkat megragadtak, amit az egyház valódi mis^piói munkájáról és feladatairól mondott. Szívünkből szólott) amidőn a szórványok intenzív gondozásának szükségességéről és nagy fontosságáról, valamint a kis gyülekezetekről beszélt és főleg, midőn azt hangoztatta, hogy az egymás terhét hordozzátok apos« toli elv megvalósításával kell az erősebbnek a gyengébbeket segíteni. Leginkább szívünkből, a dunántúli reformátusság szívéből szólott azonban, amidőn kis gyülekezeteinkről úgy nyilatkozott, hogy »az egyetemes magyar reformátusság ellen