A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

— 26 — határozatot igénylő pontjaira nézve az alábbiakban határoz : Ad /. A minden anyagi és szellemi értéket elpusztítással fenyegető háború rémségei felett, amikor iszonyodva látjuk, hogy hova vadul az ember, ha kivonja magát Krisztus uralma alól, meghalljuk az egész teremtett világ nyögő sóhajtását: vissza a Krisztushoz s általa a sokszor megbántott, de irgalmas Mennyei Édes Atyához, akinek kegyelme őrizett meg eddig is bennünket, hogy elpusztult milliók gyászos sorsát elkerülhettük. Egyházmegyei közgyűlés Ö előtte borul le dícséretmondás és hálaadás szavával és Hozzá imádkozik, hogy Tőle szálljon áldás és kegyelem reánk, hogy a Sátán öldöklő hatalma alá ne jussunk ezután sem. Erőteljesen hangsúlyozza, hogy minden egyházi munka és tevékenység legfőbb célja az legyen, hogy alázkodjunk meg Isten irgalmas keze alatt, míg méltó haragja tárgyai nem leszünk. Ad II. A harctéren túlerővel, gépekkel és fagylaló hideggel szemben is hősiesen küzdött és kimondhatatlan sokat szenvedett honvédeink iránt közgyűlésünk együttérző szeretet ás nagyrabecsülés adójával áldozik; a sok elesett bajtárs önfeláldozásig való hűségét könnyes szemmel gyászolja; az eltűntek sorsa miatt bizonytalanságban remegő szerető szívekkel együtt aggódik; az intézményes hadigondozás kiépítését lelki téren a keresztyén anyaszentegyház testvéri kötelességének tartja és sürgeti világi téren is felelős tényezők részéről a megfelelő gondoskodást a háború rokkantjaival szemben. Megbotránkozással bélyegzi meg azon önző, kihívó és lázító viselkedést, melyet azok tanúsítanak, akik földi javakban való bővelkedésük fitogtatásával mulatozással és dőzsöléssel botránkoztatnak meg másokat és készítik elő a társadalmi rend felbomlását. Ezekkel szemben a