A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

w 2ó latát, hogy még elszakított sorsban élő erdélyi testvéreinkről templomi könyörgéseinkben emlékezzünk, kebelkeli lelkipásztoraink figyelmébe ajánlja egyházmegyei közgyűlés. 11. Egyházi tisztviselőink, legelső sorban lelkipásztoraink anyagi helyzetének napról-napra súlyosbodó rosszabbodását aggódva látja közgyűlés és főleg a házon kívül gyermekeket taníttató lelkész családok helyzetének sürgős megsegítését, a s.-lelkész kérdés rendezését sürgősen megoldandónak tekinti. Méltányosnak tartaná, hogy a második lelkészképesítő vizsgát sikerrel letett s.-lelkészek az Orsz. Ref. Lelkészi Nyugdíjintézet kötelékébe felvétessenek s ez által dokumentáltatna az, hogy az egyház őket végleges lelki munkásoknak tekinti. 12. Az egyke nemzetgyilkoló bűnének kiirtását, a vele kapcsolatos kérdések és intézkedések megvalósítását az államhatalom részéről a közgyűlés is halaszthatatlanul sürgősnek véleményezi s az ily irányú törvényalkotást, már szinte a 24-ik órában várja. 13. A kis gyülekezetek összetársítása, ű. n. bokrosítása tekintetében közgyűlés is azt vallja, hogy egyetlen pozíciót sem szabad önként feladnunk, s amit az ősök példátlanul nehéz viszonyok között létrehoztak, azt megtartani és megőrizni szent kötelesség. Nem engedhetjük, hogy ősi gyülekezetek szórváinysorsra jussanak. 14. A nemzet lelki egységének megvalósitáísára nézve gondnok úrral egyetértésben egyházmegyei közgyűlés is hangsúlyozza, hogy csak a Jézus Krisztusban való hit és a vele való szorosabb lelki kapcsolat hozhat közelebb egymáshoz különböző felekezetű keresztyéneket. Ily irányú törekvés megvalósítását örömmel üdvözöljük. 15. Gondnok úr szavaira egyházmegyei közgyűlés is azért imádkozik, hogy Isten világosítsa meg a háború elfajulásában már elvakult világ vezetőinek elméjét és öntse szívükbe a békés-