A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

- 15 Széről is feltétlenül szükségesnek tartjuk, az ennek megvalósí« tására irányuló törekvéseket tiszta szívből a legőszintébb öröm« mel üdvözöljük. Nagyon jól tudjuk, Hogy hitelvi és szerve« zeti egységről nem lehet szó a különböző keresztyén egyházak között, de hiszen nem is erre van szükség. Valódi lelki egy« ségre van szükség, amely az igazán hívő keresztyének között e nélkül is megvalósítható. Az ennek megvalósítására való törek« vésben azt kell keresnünk, ami össze köt bennünket, ez pedig a Jézus Krisztusban, a keresztyén egyház láthatatlan fejében való hit és a keresztyén egyházak közös alapja, az evangélium. Mindkét részről a Krisztussal való szorosabb kapcsolatot kell keresni, mert ez a szorosabb kapcsolat és az ő benne való hit hozhat bennünket közelebb egymáshoz. Erre és az evangéliumra, erre a közös és megingathatatlanul szilárd alapra épülhet fel legbiztosabban az igazi lelki és testvéri egység. Mi magyar refor« mátusok annál nagyobb és őszintébb készséggel nyújthatjuk jobbunkat a testvéri összefogásra, mert hiszen mi mindig a ma« gyarság egyetemes nagy érdekeit helyeztük első helyre és min« ídenkor az egységnek és egyetértésnek voltunk hirdetői ,jés munkálói. Példa erre a protestáns Erdély, amely közel négy századdal ezelőtt a súlyos vallási ellentétek korszakában gyö« nyörűen megvalósította a vallások közötti egyenlőséget és ahol a felekezetek közötti egység és összefogás a legújabb időkben is példaszerűen fennállott különösen megerősödve az elnyomatás szomorú éveiben. A mai példátlanul súlyos időkben sokszorosan elsőrendű kötelesség a keresztyén és nemzeti Összefogás nagy ügyének mi« nél tökéletesebb megvalósítása és ápolása. Sajnos az Európát immár négy év óta lángba borító és emésztő vérzivatar dühe nem csendesedik, hanem mind fokozottabb erővel tombol to« vább. A soha nem látott méreteket öltő háború gyilkos pusz« títása mind szélesebb körökre terjed ki és az emberáldozatnak olyan tömegeit követeli, aminőre még alig volt példa éspedig nemcsak a harcban álló hadak, hanem a békés polgári lakosság soraiból is. A harctól távol eső területeken i^ békés polgári ' elemek, aggok, nők és gyermekek esnek áldozatul a kíméletlen és kegyetlen légi támadásoknak. Pótolhatatlan hecsű kultúra értékek semmisülnek meg, templomok és más nagy értékű mű« emlékek dőlnek romba az ellenséges bombák nyomán. És a ke« . resztyén templomok lerombolásában, a kultúrértékek megsemmi«