A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

Tartalomjegyzék

— VIII. mátus vallásórára sem küldi az ev. iskolába járó gyermekét. Azt is kívánták, hogy az ő gyermekeik hitoktatását végezze a lelkipásztor — Mihályházáról. Mikor aztán a lelkipásztor erre hajlandónak nyilatkozott, de fuvart kért, akkor ez a követelés megszűnt. Ez egyházközség csak úgy jön rendbe, ha tényleg anyásíttatik. Ez tárgysorozatunk külön pontját képezi. — Nyárid orgonát szerzett a templomába 4781 P költséggel, melyet 1941 augusztus 31*én adtunk át hivatásának. Megható, bensőséges ünnep volt. Az avató szolgálatot magam végeztem. — Pápára nézve az Ürnak kedves esztendeje volt 1941. Ez év október 31*én szentelte fel a gyülekezet új templomát Püspök úr. Siker koronázta a szent igyekezetet a nagy Isten kegyelmes voltából. Sok gond, küzdelem, nem egyszer nehéz harc, kemény munka, megfeszített, szinte dacos kitartás, el nem fogyó türelem és ál* dozatkészség kellett hozzá, hogy a régi, félszázados vágy telje* süljön, a merésznek tetsző elgondolás valóra váljon. Emberi igyekezet és munka volt e templomépítés, de Isten nemmiből teremtésének felséges csodája, melyben szemmel látható való* sággá lett a templom belső homlokzatára felírt Ige: »Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené«. Övé a dicsőség! Aldassék szent neve! A templomszentelési ünnepen közelből és távolból hatalmas sereg volt jelen, meg* töltve nemcsak az új templomot, hanem az előtte levő tért is. Ott voltak a különböző hatóságok képviselői, köztük a m. kir. vallás* és közoktatásügyi minisztérium képviselője is, az egyház* megyék képviseletében lelkipásztorok és világi kiküldöttek nagy számmal. Nagy örvendezéssel láttuk a velünk ünneplők között a nemrég hazatért Erdély püspökét, Vásárhelyi János urat és gr. Teleky Arthur egyházker. főgondnok urat, akik eljöttek az erdélyi egyházkerülethez hasonlóan végvári hivatást betöltő egy* házkerületünk is annak központi gyülekezete örömében részt venni és testvéri szoros összetartozásunkról bizonyságot tenni. — Egyházlátogatás alkalmával a presbitérium felvetette azt a gondolaitot, hogy s.zerveztessék Pápán egy egyházmegyei és pápai egyházközségi ifjúsági lelkészi állás. Meg kellene kísé* relnünk ennek megvalósítását. Látom az anyagi nehézségeket, de Istennel semmi sem lehetetlen. Ha az Ö akarata szerint való a terv, akkor sikerülni fog. — A nem református iskolába járó tanulók vallásoktatásának ellátására rendes hitoktatói állás meg* szervezése folyamatban van. Életbevágóan fontos kérdés ez,