A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

Tartalomjegyzék

Esperesi jelentés a pápai református egyházmegye 1942. évi augusztus hó 7-én tartandó közgyűlésére. Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! I. Az emberiség történetének minden eddiginél nagyobb bonyodalmában élünk s nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy e bonyodalmak a legszédítőbb forgatagába került bele nemzetünk. Nem csoda, ha magyar szívünk és lelkünk tele van aggodalommal s zaklató kérdésekkel. Aggódunk nemzetünk sorsa felett, hogyan fog kikerülni a pusztító vagy tisztító viharból, hogyan fog elhelyezkedni abban az új világban, melyet a bősz vihar zár magában? Aggódunk a harctereken küzdő honvédeink* ért, akár szivünk legközelebbi szerettei, akár magyar nemzetcsa* ládunknak távolabbi tagjai legyenek is. Súlyos gondunkat képe* zik az élet nehézségei, a különféle korlátozások és hiányok a min* dennapi szükségletekben. Most érezzük igazán, milyen véghetet* lenül nagy és felbecsülhetetlenül drága ajándéka Istennek a hit, mellyel oda helyezhetjük nemzetünk, hazánk, családunk és a magunk sorsát az ő atyai kezébe, abban a tudatban, hogy Ő szuverén úr a világ és annak minden története felett, de egyúttal szerető Atya, ki gondoskodik minden kis verebecskéről, mennyi* vei inkább rólunk, kiket — ha tékozló fiak és leányok vagyunk is — szent Fia által újra édes gyermekeivé fogadott. Ebben a hitben kell néznünk anyaszentegyházunk jövőjét is. Kétségtelen, hogy az eget*földet rázó zivatar nem fogja azt sem megkímélni, mert bár Krisztus országa nem e világból való, de az anyaszentegyház, mint ez ország tükörképe — e világban van. Mint földi intézményt, megcsapkodhatják a történelem hul* lámverései, itt*ott a meglazult és megrongálódott külső részeket lesodorhatják róla a habok, de maga az építmény, mint amaz örök fundamentomon, a Krisztuson álló — megingathatatlan és megdönthetetlen. Ezt a fundamentumot nem lehet kimozdítani