A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 58 — melyben püspök úr az egyházmegye állásfoglalását kéri a lelkész- és kántori stólák közmegváltása tárgyában. Közgyűlés idejétmúltnak tekinti ugyan a stólaszedés mai rendszerét és szükségesnek tartja annak közmegváltását, a mai rendkívüli időket azonban nem tartja alkalmasnak a keresztülvitelre, mert a mai ingadozó értékek statuálása úgysem lenne időálló. 61. Püspök úr felhívja az egyházmegyét, hogy nyilvánítson véleményt a zsinat 209 1941. sz. határozatában foglalt javaslatról az özvegyi kegyeleti félév egyházi törvényhozási úton történő megváltoztatása tárgyában, melyet a tiszántúli kerület terjesztett a zsinat elé. Közgyűlés nem pártolja a tiszántúli javaslatot, mely abból áll, hogy a kegyeleti év a férj halála után a csonka évből és még egy teljes esztendőből álljon. Nem azért, mintha nem kívánná a lelkészözvegyek és árvák megsegítését, hanem mert állandóbb és átfogóbb megsegítésüket kívánja. A javaslat még mindig csak tüneti kezelését jelentené a bajnak, ezt is csak az érintettek egy részénél, a nem kongruásoknál, míg a kisgyülekezet kongruától elesett lelkészözvegye a helyettes teljes ellátásának törvényszerű kötelezettségével hátrányosabb helyzetbe kerülhet, mint egyébként. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a segédlelkészek helyzetének javítására irányuló törekvés is azt hozza magával, hogy a segédlelkész mielőbb állásba kerüljön, ezt pedig a javaslat hátráltatja. Egyháznak sem érdeke az átmeneti állapot. Állandó jellegű segítés érdekében interveniáljon egyetemes egyházunk az államkormánvnáR de semmiképen se próbáljon megoldást a nyugdíjjárulék emelésével, amire már egyszer utalás történt, mert ezzel míg egyik sebet gyógyítja, a másikat keletkezteti. 62. Püspök úr átteszi a zsinati 213/1942. sz. határozatot, melyben a zsinat az egyházmegyék véleményét