A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

- 7 -c tus is volt, aminőre nagyon sokra volna szükség főképen vezető református társadalmunkban. Erre nézve példákat tudnék felsorolni én is, aki szerencsés lehettem Őt ez oldaláról is közelebbről ismerni. Az Ő elmúlása páratlan és pótolhatatlan vesztesége a magyar közéletnek, amely sajnos, a mai időkben nem bővelkedik túlságosan valóban hivatott vezéregyéniségekben. De páratlan és pótolhatatlan vesztesége református egyházunknak is, amelynek életében kimagasló szerepet, sokoldalú munkakört töltött be és pedig eredményekben bővelkedően, és amelynek életében mindnyájunk meggyőződése szerint még sokkal többre, magasabb vezérségre volt ő méltán hivatva. De sokan voltunk, akik világi téren is nem a mult, hanem a jövő emberét láttuk benne. Joggal mondhatjuk tehát, hogy vele a jövő reménysége szállt sírba. Temetésén az ország fővárosában impozáns módon nyilvánult meg az ország közvéleményének egyöntetű gyásza, az ő puritán egyéniségéhez pedig méltó volt az a résztvevők számára nézve hatalmas mérvű, de formájában egyszerű temetés, mely a csendes tassi falusi temetőben folyt le, ahol az alföldi róna közepén egyszerű sírdomb borul immár porrészei fölé. Őszinte igaz kegyetettel emlékezzünk meg mi is e helyen egyházunk kiváló fiáról, Darányi Kálmánról, kifejezést adva az Ö elvesztése felett érzett mélységes gyászunknak és fájdalmunknak és emlékét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg. A mult év őszén nyert kinevezést a kultuszminisztérium politikai államtitkári székébe egyházunk kiváló fia és egyházkerületünk régi munkása, Fáy István. Az ő személyében a legmegfelelőbb ember került e rendkívül fontos pozícióba. Egyik dunántuli vármegyénkben kezdte közéleti pályáját, majd mint főispán az ország különböző részein működött, jól ismeri éppen a vidéki életet, ennek különböző körülményeit, ügyes-bajos dolgait, ami éppen az Ő általa betöltött magas tisztségben felbecsülhetetlen értékkel bír. Korábbi közéleti munkássága már magában véve is kellő garancia a jövőre nézve, de garancia főleg az a nagy megértés és jóakarat, amelyet már eddigi államtitkári működése alatt is tapasztalhattunk részéről. Fáy István államtitkár úr nyert elhivatást egyházkerületünk bizalma folytán Istenben boldogult Darányi Kálmán örökébe, a pápai főiskola világi gondnoki székébe is, ami egyházkerületünk és közelebbről ősi főiskolánk részére igen nagy nyereséget jelent. Tisztelettel javasolom, üdvözöljük Fáy István államtitkár és főiskolai gondnok úr Őnagyméltóságát e kettős: világi és egyházi elhivatása alkalmából őszinte tisztelettel és meleg szeretettel, Isten áldását kérve