A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

— 38 — azon múltban kipróbált hűségétől, mellyel boldogan vállaltak és hordoztak súlyos terheket, csakhogy ref. egyházukban nyert drága ajándékot örökségül hagyhassák maradékaiknak. A szerecsenyi ref. iskola, mint végvár állott a másfelekezetű tenger hullámverésében, mert fenntartói hallották a Mester biztatását: »Ne félj kicsiny sereg!« és hűségükkel elismerést, dicsőséget szereztek a református névnek. Ne sajnáljanak most sem áldozni a drága veteményes kertért, a ref. iskoláért, hiszen az esperesi jelentés az evangélikusok kiválása után sem mutatja kétségbeejtőnek az egyházközség anyagi helyzetét. Egyben megbízza közgyűlés esperes urat, hogy lehetőleg minél előbbi kiszállása alkalmával személyesen nyugtassa meg a kedélyeket a jövendő felől. A szemerei lelkészi díjlevélben írt 16 ar. korona és 8 p. mérő rozs lelkészi járandóságnak további kiszolgáltatását közgyűlés elrendeli. A szerecsenyi tanító által kért fegyelmit megelőző vizsgálat elrendelését pedig ezúttal mellőzi. Ajka és Nagyacsád nehéz helyzete tárgysorozat rendjén fog közgyűlés elé kerülni. Közgyűlés megnyugvással veszi tudomásul, hogy Csetény egyházközségnek azon múlt évben jelentett panaszára, hogy a másvallásúakra iskolafenntartás címen kivetett adót az állami hatóságok nem hajtják be, a kerületi közgyűlés határozatára most konkretizálva tétetvén előterjesztés, a közigazgatási hatóság ígéretet tett az iskolai adó behajtására. Arra a Csetényből jelentett vallássérelmi esetre pedig, hogy a baptisták fúvós hangszereikkel leginkább ref. énekeket énekelve zavarják az egyházközség nyugalmát, egyházmegyei közgyűlés utasítja a csetényi egyház presbitériumát, hogy a cselekményt, mint közönséges botránkoztató csendháborítást jelentse be a járási közigazgatási hatóságnak s amennyiben az annak megszűnte-