A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

Tartalomjegyzék

— XI. — dul a közigazgatási bizottsághoz, mert az illetékes egyházi ható* ság formálisan elutasította azzal, hogy váljunk meg békésen. Nem találom nyomát annak az elutasításnak. A vármegyei köz* igazgatási bizottság kiadta Kiss Lajos beadványát a kupi presbi* tériumnak. Megfelelt rá. Most várja a közig, bizottság hatá* rozatát. Az egyházközségnek is van követelése Kiss Lajoson. Ezt akkor fogja érvényesíteni, ha a közig, bizottság döntése kedve* zőtlen lesz. Ez a kérdés úgy áll, hogy p legtöbb helyen sem az iskola* fenntartónak, sem a tanítónak nincs tudomása arról, hogy a helyi javadalom bizonyos °/o*os értékben is van megállapítva. Ugyanez áll a díjlevelekben szereplő készpénzjárandóságokra is. Egyik helyen a készpénzjárandóságok az értékegység megállapításánál figyelmen kívül hagyattak, másik helyen nem. Nem egyöntetű az eljárás. Ez eseten okulva nem fogok tanítói díj levelet addig meg* erősíteni, míg ezek a kérdések nincsenek tisztázva. Egyben kérem az iskolaszéki elnök és tanító urakat, méltóz* tassanak a Dunántúli Protestáns Lapot, a Néptanítók Lapját és a Hivatalos Közlönyt figyelmesen olvasni és tanulmányozni, mert azzal sok vitás ügynek vehetjük elejét. VII. Évforduló. Egyházmegyénken kívül eső személyi vál* tozásokról, eseményekről és évfordulókról egyházmegyei gond* nok úr szokott megnyitó beszédében megemlékezni. Ezeket nem is említem fel. De nem haladhatok el egy nevezetes évforduló: a vizsolyi Biblia megjelenésének 350*ik évfordulója mellett. A reformáció egyháza kezdetétől fogva az Ige egyházának vallotta magát. Mily mérhetetlen jelentőségű volt hát a reformáció ma* gyar egyházaira, hogy a teljes Szentírás jnagyar nyelven ke* rülhetett a nép, a laikusok kezébe! »A magyar református nép= riek senki sem adott nagyobb ajándékot Károli Gáspárnál.« Gondoljunk arra, hogy a mai felkészültséggel, segédeszkö* zökkel is mennyi időt és munkát venne igénybe a teljes Szent* írás lefordítása s akkor be kell látnunk, hogy abban az »istenes vén emberben« nem emberi erő, hanem Isten Lelke munkálko* dott csudálatosan. Milyen áldott munka volt az! Háromszázötven év szállt el felette. Ez idő alatt sok minden megvásott, megavult, idejétmúlt lett, de a Károli*bibliafordítás ma is sok tekintetben