A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 17 — fektette a fő súlyt, az új javaslat a kis haszonbérletek alakítását teszi a földreformprobléma megoldásának gerincévé. Az utóbbit az vetette fel, hogy a telepítés aránylag többe kerül és hogy a kis bérletek alakítása gyorsabban hajtható végre. Ezzel szemben határozottan meg kell állapítani, hogy a célt: a földbirtok helyesebb megoszlásának elvét a kis haszonbérleti rendszer nem oldhatja meg, ezt csakis a telepítéssel lehet megoldani. Az örök bérleti rendszer, amely p. o. Angliában évszázadok óta nagyon jól bevált, nálunk ismeretlen és népünk konzervatív gondolkozásánál fogva nagyon nehezen is lenne az bevezethető. A kis bérlet pedig szintén uem felel meg a magyar ember természetének, ő a földet örök tulajdonba akarja megszerezni, abban birtokolni, amely felett véglegesen rendelkezhetik és amelyet gyermekeire hagyhat örökbe. E mellett a kisbérleti rendszerrel a földbirtokeloszlás igazságtalanságait nem lehet kiküszöbölni, sőt esetleg az aránytalanságok még kirívóbbakká lehetnek. A kisbérleti rendszerrel egyik helyen nem lehet kielégíteni a jogos igényeket, mert nincs a szomszédban rendelkezésre álló földbirtok, máshol pedig igénybe kell venni az egészséges és szükséges középbirtokokat, az egyébként is kiveszőben levő középosztály még meglévő mentsvárait, míg a másik oldalon éppen a legnagyobb latifundiumok maradnak meg, mert ott lesz aránylag legkevesebb igénylő, mert azoknak van aránylag legkevesebb szomszédjuk, hiszen egy mammuth birtoknak csak a szélein vannak szomszédai, a közepén nem lehetnek, ott önön maga a saját szomszédja, tehát a kisbérleti rendszerrel aránylag éppen a legnagyobbakból lehet legkevesebbet igénybe venni. Bérleti rendszerrel nem lehetséges a szapora alföldi, főleg tiszántúli lakosságnak a Dunántúlra való áttelepítése, hiszen kisbérlönek nem települnek az emberek. A kisbérleti rendszernél nem lehet kellőképpen megvédeni a nemzeti szempontokat sem, mert hiszen ennél a szomszédok kaphatnak földet, félő tehát, hogy ezáltal a sváb falvak környékén ismét csak az idegenek fognak földhöz és újabb erőforráshoz jutni, míg a tiszántúli szinmagyarság föld nélkül marad. Csakis a telepítéssel lehet a jogos igényeket kellőképen kielégíteni, a földbirtokeloszlás aránytalanságait kellőképen megszüntetni és a színmagyarságot a nemzetiségi vidékeken megerősíteni. Tehát ha többe is kerül a telepítés mint a kisbérleti rendszer, mégis minden erővel arra kell törekedni, hogy elsősorban ennek az útján nyerjen megoldást a földreformprobléma, mely ha 2