A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

— 27 — mintegy 300 református lélek van, akik 4—5 kilométer távolból Pázmándfaluba jártak és pedig buzgósággal templomba. De van ott 46 mindennapi és 25 ismétlő tankötelesünk is, akik a jóval kevesebb számú evangélikus tankötelesekkel együtt, az ezek részére létesített állami iskolába járnak. Az evangélikusok lélekszáma mintegy 100. A vallásoktatást eddig a pázmándfalui református lelkipásztor látta el mindkét felekezetüeknek. Az evangélikus, jó távol lakó lelkész háromszor szokott Győrságon, évenként, urvacsoraosztással egybekapcsolt istentiszteletet tartani. Pázmándfalui lelkipásztorunk azt a megtapasztalást szerezte, hogy az evangélikus istentisztelet alkalmával a mi híveink elmaradtak a pázmándfalui templomból s ebből joggal vonja le azt a következtetést, hogy az evangélikus miszsziói segédlelkész ottani állandó szolgálata folyományaként végképen el fognak maradni s győrsági híveinket el fogjuk veszíteni. Kétségtelen, hogy nagy felelősség hárul reánk, melynek átérzésében indítványozom, hogy egyházmegyei közgyűlésünk azonnal szervezze meg a győrsági református segédlelkészi állást Pázmándfalu székhellyel, akinek feladata legyen az istentiszteletnek Győrságon rendszeres elvégzése, a gyermekek vallástani oktatása, a szőlőhegyben szétszórtan élő hivek pasztorálása, egyéb missziói teendők ellátása stb. Halasztás nélkül terjessze ez ügyet Püspök úr őméltósága elé s a legmélyebb tisztelettel kérje fel, hogy győrsági híveink megmentése érdekében a segédlelkész tartási segélyeket a pázmándfalui lelkészségnek kieszközölni és minél előbb utalványoztatni kegyesen méltóztassék. Esperes úr előterjesztése alapján az egyházmegye közgyűlése Pázmándfalu székhellyel a győrsági református segédlelkészi állás megszervezésének feltétlenül szükséges voltát megállapítja, e célra az egyházmegyének járó miszsziói segélyből 120 P-t fordít; a további eljárásra Esperes urat megbízza és felkéri. 12. Az egyházmegye esperese bemutatja az 1937. évi Adattárt.