A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

— 15 — más nagyobb és erősebb egyházmegyéknek is. Fényes tanúsága ennek az, hogy az országos közalapi járulék befizetése tekintetében a pápai egyházmegye azon négy egyházmegye között szerepel, amelyeknek semmi hátralékuk sincs, akkor, amidőn nagy és népes egyházmegyék igen nagy összegű hátralékokkal küzdenek, az országos lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézeti járulékok befizetése tekintetében pedig, melynél teljesen hátralékmentes egyházmegye egy sincs, második helyen állunk a drégelypalánki egyházmegye után. Hisszük, hogy ezt az elsőbbségünket és mintaszerű pozíciónkat bármily nehézségek árán meg fogjuk tartani a jövőben is. Éppen, miután a magyar református egyház soraiban a falu népe aránylag oly nagy °/o~kal van képviselve, minket keli, hogy fokozottabb mértékben érdekeljem a falu problémája és a földmíves lakosság sorsa. Egyházunk mindenkor készséggel és szeretettel karolta fel és karolja fel most is e kérdéseket és támogatja főleg ebbeli munkájukban az illetékeseket, mert hiszen a falusi nép nehéz sorsán való segítés, a falu anyagi és szellem jólétének emelése, kultúrájának fejlesztése elsősorban mégis csak kormányzati feledat. E tekintetben a múltban sok mulasztás történt. A falu hosszú időn keresztül nagyon el volt hanyagolva. A helyzet e tekintetben az újabb időben nagy mértékben javult, az illetékesek többet tettek az utóbbi évek rövid ideje alatt, mint régebben hosszú évek során keresztül. Itt hangsúlyoznunk kell főleg azt, hogy mindenkor, de különösen mostani trianoni nehéz sorsunkban igen fontos a falu szellemi kultúrájának, a földmíves nép tudásának megfelelő fejlesztése és emelése. Hiszen gazdasági elnyomottságunkat, a gazdasági élet sok-sok nehézségét a tudás hatalmával és eszközeivel, a jobb, ésszerűbb gazdálkodással, megfelelő hozzáértéssel ellensúlyozhatjuk és küzdhetjük le jó részben. Jelenlegi földmívelésiigyi kormányzatunk nagy megértéssel vette kezébe e fontos probléma megoldását és a tőle telhető nagy jóakarattal a rendelkezésére álló anyagi eszközökhöz mérten igyekszik pótolni az elmulasztottakat. Akár állandó jellegű mezőgazdasági szakoktatási intézmények létesítéséről, akárcsak pár hónapos téli gazdasági tanfolyamokról van is szó, nagyon értékes szolgálatot tesznek ezek a földmíves lakosság tudásának, szellemi színvonalának emelése és végeredményben gazdasági megerősítése terén. És az e téren végzett munka nem hull kősziklára, hanem termékeny talajra talált. A Teremtő által nagyon is világos, józan ésszel és