A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

— 9 — tünk. Annál melegebb és igazabb érzéssel és szeretettel köszöntjük tehát most itt e helyen az új tanügyi Főtanácsos Ur Őméltóságát, kedves tanácsbiránkat azzal a Mindnyájunk szivéből fakadó hő kívánsággal, adja a Mindenható, hogy e szép kitüntetés birtokában hosszú éveken át folytathassa tovább közhasznú működését a magyar hazának és református egyházunknak Győry Elemért, egyházkerületünk kitűnő főjegyzőjét, akit mult évi egyházkerületi közgyiilésünk az egyetemes konvent rendes tagjává küldött ki, a Konvent folyó évi ülésén jegyzőjévé választotta. Szeretettel és tisztelettel üdvözöljük Őt ez új és szép pozíciójában, amelynek betöltésére kiváló tehetségével, tudásával, nagy gyakorlatával a legteljesebb mértékben rátermett és amely fontos hivatást meggyőződésünk szerint ép oly fáradhatatlan hagy buzgósággal és kiváló hozzáértéssel fog betölteni, mint aminőt egyházi közéletünk különböző terein eddig tanúsított. A jó Isten segítségét és áldó kegyelmét kérjük ebbeli működésére. És most bár az üdvözlések sorának legvégén, de nem legutolsó helyen kell rátérnem egy olyan férfiú köszöntésére, aki mindnyájunk szivéhez legközelebb áll, szinte hozzá van nőve. Néhány nappal ezelőtt mult tiz esztendeje, hogy kedves Elnöktársam, Jakab Áron, egyházmegyénk esperesi tisztségébe beiktatást nyert. Mint egyházmegyénk és egyházkerületünk régi érdemes, páratlan buzgóságáról és fáradhatatlan nagy tevékenységéről közismert, közszeretetben álló jeles munkását hívta el annak idejében Őt egyházmegyénk a maga élére; a bizalom az Ő személyének nem előlegezett volt, mert azt előző hosszú érdemdús működésével valóban a legteljesebb mértékben kiérdemelte. A szeretet és bizalom, az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés csak fokozódott iránta e tiz évi esperesi működése alatt. Ez a tiz év nehéz időszak volt, kemény próbára tette az embereket, de a mi esperesünk még keményebb embernek bizonyult az időknél is és keményen állta meg a maga helyét a nehéz viszonyok között is. A gazdasági süllyedés, az anyagi nehézségek és küzdelmek nehéz időszaka volt ez, amidőn a legéberebb gonddal kellett őrködni a nehéz sorsban vergődő gyülekezetek súlyos gondjai felett. Esperes Urunk, mint éberségben és lelkiismeretességben felülmúlhatatlan őrálló állt ott a gondjaira bízottak érdekei felett. Nagy gonddal, kellő szigorúsággal, de egyszersmind a legtisztább igazságérzettel és pártatlansággal, e mellett meleg szeretettel, méltányossággal és megértéssel kezelte a reá bízottak ügyét akár gyülekezetekről, akár egyházi tisztvise-