A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

— 9 — Az Institutio első megjelenése a reformáció történetében korszakot alkotó. Ezt követte 1536 május 21-én Genfnek a reformáció melletti bátor és nyilt állásfoglalása, amidőn Genf lakossága ünnepélyesen vallott szint és helyezkedett az evangéliumi tanok alapjára. Majd két hónap múlva következett Kálvin letelepedése Genfben. Mindezek olyan jelentőségű évfordulók, amelyek mellett meg kell államink. Lelkünknek vissza kell szállni a múltba a 400 év előtti időkbe és buzgó fohásszal kell ég felé szállanunk, hálát adva a Teremtőnek, hogy bennünket, az ő parányi teremtményeit a reformáció áldásaival megajándékozta és ez ajándéknak emberi nyelvlen való tolmácsolására lánglelkü apostoli küldetésü férfiakat rendelt részünkre a reformátorokban, élükön azzal, aki közülük messze kimagaslott, Kálvin Jánossal. Meg kell emlékeznem arról a nagyszabású szellemi és lelki találkozóról, mely folyó év januárjában a Református Élet konferenciáján Pápán folyt le. A Református Élet nemcsak magas színvonalú és egyetemes jellegű református lapunk nevét jelenti és nemcsak azt a{ neves irói gárdát, amely ennek gazdag anyagával bennünket megajándékoz, de a Református Élet körül kialakult egy ma már elég széleskörű tábor, amely a magyarl reformátusság nagy problémáinak megoldásával hivő református keresztyéni szellemben foglalkozik és a szellemi és lelki egység kialakítására törekszik. Ez a pápai összejövetel, melynek tárgyát legfőbb kincsünk, a Biblia és ehhez való viszonyunk képezte, rendkívül bensőséges és léleképítő volt mindazok részére, akik azon részt vehettek, épp úgy mint a Református Élet tábora által az ország más részein tartott konferenciák, amelyeken mindig más-más téma került megbeszélésre. Eltekintve ezeknek a konferenciáknak a lelkek építésére irányuló munkájától, rendkívül értékes szolgálatot tesznek ezek a magyar reformátusság szellemi és lelki egységének kialakítására. Már magában véve ez az utóbbi is rendkívül nagy jelentőségű. A szervezeti egység a magyar református egyházban megvan, bár ez is csak hosszú idők alatt alakult ki és csak az utolsó évszázadban a debreceni zsinaton nyert betetőzést. A szellemi és lelki egység és ezzel együtt az egységes református egyházi közszellem azonban a magyar református egyházban nem volt meg és ma sincs meg olyan mértékben, mint kellene. Enhek főokát kétségkívül az képezte, hogy az ország különböző részein a történelmi fejlődés során nagyon különbözőképpen alakult a