A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

- 68 — jével szemben az apostol hittel telített de-jére, mely a tengernyi szenvedés, megpróbáltatás alatt szent daccá lett. Az apóstól de-jétől függ egyházi életünk. Ezzel szerezhetjük meg és világoltathatjuk drága kincsünket: a Jézus Krisztus arcán megjelenő isteni dicsőséget. Ez a kincs cserépedényekben van, hogy Isten kegyelme annál nyilvánvalóbb legyen. Az egyháztörténelem a cserépedényekben levő erő története. Cserépedények a dunántúli kjicsiny ekklézsiák, bennük a csudás isteni erő: a keresztyén de. A keresztyén de tartotta fenn ezeket 400 esztendőn keresztül. A keresztyén de erejének fenntartója és erősítője az isteni ige. A szenvedések és megpróbáltatások között ezzel táplálkozott mindenkor a magyar református lélek. Az Ige most is magyar megváltó erő. Ezzel az erővel élünk és győzünk! — A templomban levő hivő gyülekezet egybeforrt lélekkel és szent elhatározásokkal mondott Áment a prófétai és apostoli lélekből fakadt igehirdetésre. II. Istentisztelet után a lelkipásztorok, tanítók és világi presbiterek nagy serege a református nőnevelőintézetbe vonult, melynek hatalmas díszterme nem volt elég nagy a megjelentek befogadására, úgy, hogy a folyosó is megtelt. Itt folyt le a konferencia a következőleg: 1. Győry János takácsi lelkipásztor buzgó imában kérte a kegyelem Istenének segedelmét, megszentelő erejét a konferenciára. 2. Jakab Áron esperes megnyitó beszédében mindenek előtt megemlékezett dr. Antal Géza püspök úr őméltóságáról, ki gyengélkedése miatt a konferencián nem jelenhetett meg, de legmelegebb üdvözletét küldi a konferenciának és Isten segítségét és áldását kéri annak munkájára. Vázolja a magyarországi református egyház szervezetlenségét a múltban, szervezkedését a kezdetben és szinte 350 évig egymástól független egyházkerületek összekapcsolódását az 1881. évi zsinat, az alkotmányozó zsinat által. E zsinat által alkotott' és lényegében ma is érvényes egyházi törvény szerint