A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

- 56 — 35. Szalóky István és Katona Károly mihályházai egyháztagok fellebbezést nyújtottak be az egyházm. közgyűléshez a mihályházai egyházközség 1933. évi november 15-én az egyházmegye esperese jelenlétében tartott közgyűlésének azon határozata ellen, mellyel a fennálló, az egyházmegyei közgyűlés 1932/44. számú határozatával megerősített adókulcs fenntartását mondotta ki és az 1934. évre is ezen alapon rendelte kivetni az egyházi adót. Fellebbezésüket azzal indokolják, hogy ezen kivetés folytán az adózási százalékokban oly eltérés mutatkozik, hogy azt egyes adózók megfizetni képtelenek. A földterület után való kivetés szerint az egyházi adó az állami egyenes adó 50— 100o/o-a egyes egyháztagoknál, mig másoknál az 50%-át sem éri el. Azt kérik, hogy a törvényes kivetés, vagyis a föld- stb. adók utáni kivetés állíttassék vissza. Az egyházi adózás rendszerének, valamint az egyházi adókulcsnak meghatározása az egyházközség joga. E jogával élve állapította meg a mihályházai egyházközség — az egyháztagok vagyoni és kereseti viszonyaira —tehát teherbíró képességére tekintettel a 44/1932. számú egyházmegyei közgyűlési határozattal megerősített adókulcsot, mely tehát törvényellenesnek nem minősíthető s így a presbitérium joggal vette azt az 1934. évi adókivetés alapjául. Mégis, mivel ez adókulcs szerinti kivetés az állami egyenes adók alapján álló normál adókulcs szerinti kivetéstől nagy eltérést, egyes esetekben 40—78%-os különbözetet is mutat, közgyűlésünk felhívja a mihályházai egyházközség presbitériumát, hogy ez eltolódásokat adókulcsának módosításával már az 1935. évre szüntesse meg. 36. A pápai egyházközség presbitériuma a templomépítés céljára szolgáló rendkívüli egyházi adókivetés jóváhagyását és megerősítését kéri. Vonatkozó presbiteri és közgyűlési jegyzőkönyvek mellékelve. A rendkívüli adó az 1933. évre kivetett rendes egyházi adó húszszorosa, mely az 1934—1938-ig terjedő öt év