A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 26 — enyhítettek és elismerésre méltó áldozatkészséget jutalmaztak. Hálás köszönetünk érettük! 9. Elnökileg az egyházmegyei gondnok úrral egyetértésben átalán több ügyet intéztünk el. Fontosabbak voltak ezek: A pápai egyházközségnek engedélyt adtunk a templomépítési pénztárhoz tartozó Cserkuti-féle hagyomány föld eladására. — A somlóvecsei egyházközség részére Biztosítéki Okiratot irtunk alá földvételből származó adóssága bekeblezésére. — A pápai egyházközségnek engedélyt adtunk 2200 P ideiglenes kölcsön felvételére. Megjegyezni kívánom, hogy nem templomépítési célra vétetett fel. — Jóváhagyásunkkal láttuk el azon örökadás-vevési szerződést, mellyel Szalóky Dániel a már ismertetett 500 négyzetöl földet a nemesszalóki egyházközségnek megvette. 10. Végül figyelmébe kérem a Nagytiszteletü és Nagyságos közgyűlésnek, hogy az öt évvel ezelőtt nyomatott és szétküldött egyházközségi nyomtatványok kifogytak. Tisztelettel, kérem, méltóztassék határozni arról, hogy e nyomtatványok, melyek kétségtelenül jól beváltak, a mi egyházközségeink viszonyainak teljesen megfeleltek s egyszerűségük mellett is, sőt talán éppen annálfogva a pontos ellenőrzést lehetővé tették, úgy, hogy észrevétlenül csak egy fillér is el nem sikkadhatott, a múltban követett módon kinyomattassanak-e? Ha a határozat nemet mondana, a konvent által kiadott nyomtatványokat több évre egyszerre megrendeltessem és szétküldessem-e, vagy azokat ki-ki ott szerezze be, ahol tudja? Megjegyzem, hogy fedezet e célra most nincs, a nyomtatványok árát az egyházközségektől kellene beszedni. 11. Tiszteletteljes jelentésem után köszönöm lelkipásztorés tanítótestvéreimnek ez év folyamán végzett munkájukat, köszönöm valamennyi egyházmegyei dignitáriusnak, azok között első sorban egyházmegyei gondnok úrnak és nem utolsó sorban dr. Jílek József ügyészhelyettesünknek ügyeink vitelében való szives közreműködését, a hűséges presbiterekre és a szent gyülekezetekre a jó Isten áldását kérve, további egyházépítő munkánkra megsegítő kegyelmében alázatos szívvel bizakodva, mély tisztelettel vagyok Nagypirit, 1934. évi július hó 13. napján alázatos szolgájuk: Jakab Áron esperes.