A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

- 17 — tási és egy fegyelmi ügyben hozott ítéletet, illetve végzést. A bíróság ma, 13-án délután is ülést tart két közigazgatási bírósági és egy fegyelmi Ítélettel kapcsolatos ügyben. Tudomásul szolgál. 9. Olvastatván, tárgyaltatott az egyházmegye esperesének e közgyűlés elé terjesztett következő jelentése : Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés! 1. A megnyugvás érzésével van okunk és jogunk tudomásul venni az állami és polgári, a társadalmi ég egyházi élet körében a most lefolyt egyházi évünk alatt, kivált az utóbbi időben történt nagy változást. Törhetetlen akaratú és lángoló hazaszeretettől áthatott kormányelnökünk, nagy tekintélyével és böleseségével, már-már sikerül áthidalni a szakadékokat, melyek a nemzettest részeit egymástól elválasztották és leküzdeni az akadályokat, melyek az egymáshoz közelítést gátolták. A nehéz párttusák a nemzet házában elhalkultak. A nemzetnek minden hű fia belátja, hogy a jelen nehéz világhelyzetben a legégetőbb szükséglet a nemzet egysége. Enélkiil eredményt elérni sem bent, sem künn nem lehet. Ennek a mind általánosabbá váló tudatnak nyomán lépésről-lépésre látszik előre haladni a polgári és társadalmi béke. Uszítók ugyan, mint mindenkor voltak, most is vannak és lesznek is. De ezek munkájának hatóerejét mindinkább gátolják az erkölcsi erők, melyek a nemzet életét tekintik a legfőbb célnak. Az államkormányzat belátta, hogy az erkölcsi erők legfőbb forrása az egyház. Ennek kivánom tulajdonítani, — amit örömmel jegyzek fel, — hogy egyházunk államsegélyei sem fent, sem lent nem csökkentek. Nem csorbult az egyház szolgáinak, a lelkipásztoroknak fizetése sem, másként, mint a gabonaárak lezuhanásával. De van, Nagytiszteletü és Nagyságos Közgyűlés!, van abban a magatartásban, mellyel e nehéz idő mostohaságát a lelkipásztori kar, s abban a családalapításra jogosított rész is viseli, van valami megközelíthetetlen, tiszteletet parancsoló fenség. Panaszra csak barátja, hitvese előtt nyitja ajkait s gyermekeire vérző szívvel tekint, aggódva azok jövője miatt s aztán tür némán, mert tudja, hogy ezt követeli tőle a mindenek 2